Boldog új évet! |
|
2011.12.30. 14:16 |
|
A nap igazsága ... |
|
2011.11.24. 09:37 |
|
Újabb tulipános „siker”: Arany János Főgimnáziumból Colegiul National Dacia |
|
2011.11.09. 16:55 |
Utoljára a tanévkezdés alkalmával foglalkoztunk bővebben azzal a valóságtól elrugaszkodott győzelmi jelentés-sorozattal, melytől a közelmúltban egész megyénk, sőt, úgynevezett „érdekképviseleti szervezetünk” jóvoltából a teljes Kárpát-medencei magyar sajtó hangos volt. Pedig túlzott örömre ezúttal sincs okunk.
Az egyik leginkább propagált eredmény az önálló nagyszalontai magyar gimnázium létrehozása volt. Végre egy önálló magyar oktatási intézmény, megvalósuló eleme az általunk is sokat követelt intézményi autonómiának. De milyen áron?!
Az ügy onnan indult, hogy habár Nagyszalonta városának 60% magyar nemzetiségű és az oktatási intézmények fenntartója az az önkormányzat, melynek közgyűlésében elsöprő, több mint kétharmados többségben van az RMDSZ, mégis a városi főgimnáziumon belül a helyi román kisebbségnek állt a világ. Román volt az igazgató és az aligazgatók közül is csak az egyik volt magyar. Az utolsó „vegyes” tanévben is 70 román és csupán 31 magyar pedagógus oktatott az intézményben. Ami a kiszolgáló személyzetet illeti, a magyarok vezette önkormányzat itt is résen volt, nehogy azzal vádolhassák, hogy a saját közösségét pártolja, mert a 20-as létszámból csupán 5-en voltak magyarok. Két évtizedes gyakorlat, hogy a magyar oktatás minősége és a gimnáziumon belül uralkodó nem éppen magyarbarát viszonyok miatt, az osztályok egyharmad-kétharmad arányban oszlottak meg a románság javára, azzal tetézve a helyzetet, hogy helyi magyar oktatási vezetők szervezésével(!), évfolyamonként tucatnyi diák járt át a határ túloldalára, a sarkadi és gyulai gimnáziumokba. Elsőként a református egyház vetette fel az önállósodás lehetőségét és erre a kezdeményezésre telepedett rá az a helyi RMDSZ, mely addig a vegyes gimnáziumon belül tökéletesen képtelen volt a magyar érdekeket érvényesíteni. Meg is valósult a különválás amolyan jó kislépéses, kompromisszumos módon. A románok azt kérték, hogy övék legyen a gimnázium impozáns századfordulós főépülete. Természetesen a kérésük teljesült és ahogyan már megszokhattuk, a magyaroknak kellet költözködni a maradék, a város különböző részeiben lévő kisebb épületekbe, melyek közül a legnagyobbik ráadásul a református egyház tulajdona, nem a városé. Amitől különösen előnytelen volt ránk nézve az alku, hogy a főépületen, a hozzá tartozó étkezdével és sportpályával együtt közvetlenül a szétválás előtt végeztek teljes körű felújítási munkákat, mintegy húszmilliárd régi lej, azaz közel félmillió euró közpénzből, így tehát a román tagozat kifogástalan állapotú épületet, felszerelt laborokat, az említett sportpályát és étkezdét kapták. Mindent egy helyen. Sőt, az intézményi jogfolytonosság is a román felet illeti, így az az elképesztő helyzet állt elő, hogy a tiszta román intézménynek Arany János Főgimnázium maradt a neve, mely név visszaszerzése is alig csupán néhány évvel korábban vált lehetségessé. A helyi és megyei RMDSZ-es vezetés „sikere” már csak azért is szégyenletes, mert az iskola főépületét az akkor még 96%-ban magyar Nagyszalonta polgárai nem kis nehézségek árán építették, és avatták fel a múlt század elején, 1907-ben, és mindezt feltehetőleg nem azért, hogy alig száz év múlva idegen ajkú oktatási központ legyen. Amitől az összmagyarság szégyene az eset, hogy a kilakoltatott magyar oktatási intézmény avatójának védnöke Kövér László, az Országgyűlés elnöke volt, és Elnök Úr méltató szavai koronázták meg azt az intézményi szétválást, melynek egyértelműen mi vagyunk a vesztesei.
Október hó közepén, az intézménynévvel kapcsolatos „tűrhetetlen” állapot megszüntetése végett összeült a román fél tanári bizottsága és demokratikus szavazással új nevet választottak. Így lett a múltszázadi nagyszalontai magyarok jövőbe vetett hitét jelképező főgimnáziumból 2011-ben, RMDSZ-es segédlet mellett, Colegiul National Dacia. Ez aztán a siker! És, hogy melyik közösségnek a valódi sikere ez, álljanak itt bizonyságul fordításban az új nevet javasló tanár, Cristian Butcă magyarázó szavai: „Ez a név magában foglalja mindazt ami a románság alapjait jelenti. Mindennek, ami ma Romániát jelenti ez az alapköve. Így hát ez egy olyan név, mely tiszteletet kér, illetve azt, hogy magunkba szálljunk.” Valóban...
2011, november 7.,
az Erdélyi Magyar Ifjak
nagyváradi szervezetének elnöksége
|
Ezer mécses égett |
|
2011.11.09. 11:29 |
Az elhunytak emlékére gyújtottak mécseseket az emberek november 1-jén az egykori nagyváradi Olaszi temetőben.
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) váradi szervezete által megteremtett hagyomány szerint az emberek este hét órakor gyűltek össze a parkká átalakított temetőben a Markovits kápolna mellett, majd átvették az EMI tagjaitól az ezer mécsest, de többen volak olyanok, akik otthonról hozott gyertyákkal, mécesekkel érkeztek a helyszínre. A megemlékezőkhöz a kellemesen enyhe időjárás is kegyes volt, hiszen a légmozgás egyetlen lángot sem oltott ki, így a közút melletti zöld térséget nagyon hamar kicsi fénypontok borították el, igazi halottak napi hangulatot sugározva. Az egybegyűltek közül többen már ott, egy-egy mécses lángja mellett elmondtak egy imát elhunyt szeretteikért. Fél nyolc óra magasságában a megemlékezők a Rimanóczy kápolnánál gyűltek össze, ahol fennhangon imádkoztak a halottakért a kápolna mellett megmaradt síremléknél, melynek tövében mécsesekből egy keresztet alakítottak ki. A kegyeletteljes megemlékezés a Szózat elénekelésével zárult. Megjegyzendő, hogy a korábbi évek tapasztalától eltőrően ezúttal nem kísérte rendőri felügyelet a megmozdulást.
|
A hazug ember és a sánta kutya esete a helyi tömegközlekedésben... |
|
2011.10.26. 12:22 |
Október 13-án városunk alpolgármestere, Bíró Rozália és a Helyi Közszállítási Vállalat (HKV) igazgatója, Csuzi István közös sajtótájékoztatón számoltak be az önkormányzat által működtetett közszolgáltatások minőségének elmúlt időszakban bekövetkezett állítólagos javulásáról és a közszolgáltatások esetében az elért magyar nyelvhasználati eredményekről, a kihelyezendő magyar villamos megálló elnevezésekről.
Azt, hogy hogyan működnek városunkban az önkormányzat és a kezelésében ténykedő vállalatok szolgáltatásai, jelen közleményben nem részleteznénk, a mindennapokban elszenvedett kisebb-nagyobb bosszúságok ezer sajtótájékoztatónál is hívebben tanúskodnak ezekről. Ami mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül az a nyelvi jogainkat illető dübörgő RMDSZ-es sikerkampány, többek között az említett sajtótájékoztatón is. Tény, hogy a magyar nyelvhasználat terén a HKV toronymagasan vezet (már csak azért is, mert a többi szolgáltatónál nem létezik magyar nyelvhasználat), még ha azokat a sértéssel felérő látszat kétnyelvűsítési kísérleteket el is felejtjük, mint például ami a tavaly mindenszentekkor történt, amikor Nagyváradon először és utoljára jelent meg busz kijelzőjén a célállomás elnevezése magyarul is - egyetlen útvonalon - a Rulikovszki temető felé.
Az EMI először 2007-ben kérvényezte a HKV-nál, az azóta elhunyt Lupau igazgató idejében, hogy a megállók neveit és minden egyéb közérdekű tájékoztató szöveget magyar nyelven is jelenítsenek meg. „Természetesen” nem lett eredménye, de kapóra jött az új igazgató, a botrányos körülmények között az akkori polgári oldalból „kilépő” Csuzi István kinevezése, akihez ugyanazzal az írásban is rögzített kéréssel fordultunk. Hogy ennek, nyomán-e, avagy a polgári oldalról hozott elkötelezettsége nyomán, (többé-kevésbé helyes magyarsággal), de elkezdtek megjelenni az első magyar felirtatok. Ez alól a legkirívóbb kivételt a megállók elnevezései képezték, melyek kiírását igazgató úr kínosan kerülte. Például akkor is, amikor néhány hónappal ezelőtt több formai megoldásban mutatta be a sajtó képviselői előtt a megállók elnevezéseit is tartalmazó információs felületeket, melyek akkor szigorúan román nyelvűek voltak (afelett most megengedően szemet hunyhatunk, hogy azt nyilatkozták, hogy majd a város közönsége választhat az elképzelt megoldások közül). Akkor is kerülő választ adott a sajtónak tisztelt igazgató úr, amikor a nyár derekán az ismeretleség homályába burkolózó, gyaníthatóan HKV-s nyelvi jogi aktivisták, a Szent László téri megállóban található jegyárusító bódé ablakának belső felére - igen igényes formában - egy ragasztószalaggal rögzített fénymásolt lapot helyeztek el a „P.-ta Unirii – Szent Laszló ter” (az egyes ékezetek hiánya nem jelen közlemény íróinak tévedése) felirattal. A szemfüles román sajtó azonnal lecsapott az „irredenta törekvéseket” látván, de a tettest nem tudták fülön csípni, maga igazgató úr azzal a hihető magyarázattal szolgált, hogy éppen nyári szabadságát tölti és nem tud az esetről.
És így jutunk el a múltheti sajtótájékoztatóhoz, ahol megtudtuk, hogy bármi is történt eddig, magyar elöljáróink mégiscsak szeretnék a megállókat is magyarítani (elvégre közelednek a helyhatósági választások ugye), sőt, a megállók neveinek jegyzékét már a Megyei Kormánybiztosi Hivatal, a „prefektúra” is jóváhagyta, csak valahogy - és most jól figyeljenek - nem tudni hol, „a városháza műszaki igazgatóságán vagy az urbanisztikai osztályon, eltüntették a listáról a Szent László megálló elnevezést” - mondta Bíró Rozália. Van ilyen. A Polgármesteri Hivatalban csak úgy eltűnnek dolgok. Ezt ismerjük, például a felelősök, azok mindig eltűnnek valahogy a hivatalokban, legyen szó utcanév fordításokról, a Hajdú-Bihar – Bihor projekt füzeteinek 80.000 elpocsékolt eurójáról, vagy bármilyen egyéb botrányos közbeszerzésről.
Előkerestük a hivatkozott engedélyezett listát és azt a felettébb furcsa dolgot tapasztaltunk, hogy arról nem csak a főterünk magyar neve hiányzik, hanem az kizárólag román nyelvű, egyetlen egy magyar elnevezés sem szerepel benne. Csoda-e, hogy eltűnt a Szent László tér elnevezés, ha eredetileg sem volt a listán? A hivatalos iratok tartalma és az RMDSZ-es vezetők által a választópolgárok számára közöltek között akkora szakadék tátong, amit csak a szemen szedett hazugság ízig-vérig magyar kifejezés tud áthidalni. Ismét és sokadszorra becsaptak! Torkig vagyunk a hazudozással! Egy sor hazai törvény garantálja, hogy az élet majd minden területén egyenlő feltételek mellett használhassuk anyanyelvünket. Jogunk van a magyar nyelvű ügyfélszolgálathoz, formanyomtatványokhoz, tájékoztató feliratokhoz, utcanevekhez, útjelző feliratokhoz és sorolhatnánk. Hogy ezeket nem tartják be, elsősorban érdekképviselőink hibája, akik az egyéb ügyeikhez képest sokadrangú kérdésekként kezelik közösségi jogaink érvényesítését.
Tiltakozásul a fentebb részletezett eset ellen, az EMI nagyváradi szervezete valamennyi helyi villamos megálló magyar elnevezését kihelyezte és a jövőre nézvést tudatjuk az RMDSZ-es városvezetéssel, hogy véget értek azok az idők, amikor senki sem ellenőrzi tevékenységüket.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
