AKTUÁLIS : Feje fölül árverezték el tulajdonát |
Feje fölül árverezték el tulajdonát
Reggeli Újság: Lázár Lehel 2004.06.14. 15:29
Lakásvadászat a törvény peremén
Elegendő néhány millió lejes tartozás a közköltségbe, a tulajdonost már könnyen kilakoltathatja a lakótársulás. Ungvári Tamástól mindössze hárommillió lejért vették el háromszobás panellakását, a férfiből hajléktalan lett. A hivatalos szervek nem lépnek közbe, Ungvári biztos benne, hogy könnyen megszerezhető lakásokra vadászó hálózat tette födlönfutóvá. Feltételezését kilakoltatásának körülményei is igazolják.
Egy éve lakoltatták ki saját tulajdonában levő lakásából Ungvári Tamást fiával és kiskorú gyermekével együtt. A nagyváradi férfi azóta hajléktalanként tengeti életét. A kilakoltatás oka: nyugdíjasként nem tudta idejében kifizetni az alig több mint kétmillió lejes közköltséget, melynek összege a büntetőkamatokkal együtt 3,2 millió lejre emelkedett.
Ungvári mit sem tudott arról, hogy a lakótársulás vezetősége már megkezdte a kilakoltatáshoz szükséges jogi procedúrát. A bíróság jóváhagyta a kilakoltatásról szóló kérést, és Ungvári már hiába jutott tízmillió lejes kölcsönhöz, az összeg már mit sem segített a helyzetén.
2001-ben a 400 millió lej értékű háromszobás lakást 90 millióra becsülték fel, és elárverezték. A vásárló – a lakótársulás jogtanácsosának lánya – 75 millió lejért kapta meg az ingatlant. Ungvárit múlt évben rakták ki lakásából rendőri segédlettel. A férfit a lakás előtt tartották fogva miközben a végrehajtó mindent kirakatott otthonából.
Ungvári esete azért is érdekesebb, mert ugyanaz a lakótársulás másik két személlyel is ugyanezt a procedúrát folytatta le. Egyikük azonban még idejében kifizette a hátralékot, így lakása is megmaradt. A másik családot azonban szintén kilakoltatták, ők vidéki rokonaikhoz költöztek. A kilakoltatásokat kezdeményezője – Bujor Haşaş, a lakótársulás vezetőségi tagja – korábban már el volt ítélve verekedésért, lopásért és nagy anyagi kárt okozó gondatlanságért. Ungvári úgy véli: nem a közköltség megtérítésére volt szükségük, hanem a lakását szemelték ki, melyet később eladhatnak. A fennmaradt összeget nem is igényelte, mivel „a lakásom nem volt eladó”.
A férfi kétségbeesésében mindenkit feljelentett és beperelt azok közül, akiknek közük volt a kilakoltatásához. Közöttük a lakótársulati elnök, bírák, végrehajtók. Annak ellenére, hogy világosan látszik: Ungvárinak a bírósági segítséggel történt kilakoltatása közönséges szélhámosság, a vizsgálatoknak semmilyen eredménye nincs.
A kilakoltatások jogi procedúráját felhasználó szélhámosságokra a hatóságok nem akarnak felfigyelni. Látszatra minden törvényes keretek között zajlik. A lakótársulás kiszemeli az anyagi gondok miatt a közköltségek kiegyenlítésével folyamatosan késő családot. Itt lép közbe a jogatnácsos, aki értesíti a bíróságot. Utóbbi helybenhagyja a kilakoltatásra irányuló kérelmet, és jöhet a végrehajtó. Mindenki ismer mindenkit, az üzlet könnyen nyélbe üthető. A lakásvadászat pedig jó üzletnek látszik, hiszen aprópénzért jutnak a százmilliókat érő többszobás apartmanhoz. Ungvári Tamás egy hete éhségsztrájkba kezdett. Lányát vidéki rokonaihoz küldte, ő pedig a prefektúra előtt improvizált sátrában tölti el a napjait. Senki nem figyel rá.
|