Idén Kohr Balázs, a Szent József-telepi plébánia lelkésze volt az esemény főcelebránsa. A szónok többek között azzal indította a szentmisét, hogy az ünnepség emberi mivoltunk igénye és éltető eleme egyszerre. A templombúcsú ünnepe megtöri a hétköznapok szürkeségét, még az évközi vasárnapokat is fényesebbé teszi. Ilyenkor a keresztény hívő ember megáll, ünneplőbe öltözik, fölemeli szívét, megfüröszti lelkét bűnei megbánásával.

Szent királyaink sorában Lászlót az utókor az első lovagkirályként tartja számon. Az azóta eltelt csaknem ezer év alatt számtalanszor idézték meg a szentet, magasztalva hitét jellemét, munkásságát. Számunkra, kései utódok számára is az ima marad, hogy az a lélek, mely szentjeinkben élt, ragadjon meg bennünket, és vezéreljen olyan szilárd hitre, amilyen az ő hitük volt, arra a rendíthetetlen reményre, amely bennük feszült, arra a szeretetre, ami bennük égett és munkálkodott – zárta beszédét a szónok anno Domini 2004-ben, Szent László búcsúünnepén.

Lőrincz Ottó kanonok-plébános mielőtt megköszönte volna mindazok munkáját, akik tettek az ünnepért, arról szólt, hogy Szent László személyéhez, szelleméhéz mindennél szorosabban kötődik ez a templom, hiszen a hívők negyven évvel ezelőtt harcoltak és küzdöttek érette. A búcsú lényegét abban láttatta, hogy közvetlen kapcsolat létesüljön mindazok között, akik egyek a hitben.