KOSSUTH LAJOS ÉS NAGYVÁRAD KAPCSOLATÁRÓL A
FORRADALOM ELŐTT ÉS 1848/49-BEN

Kossuth Nagyváradhoz és Bihar megyéhez fűződő kapcsolata 1848 előtt nehezen követhető nyomon. Arról sincs adatunk, hogy utazásai során útjába ejtette volna a várost, bár ez valószínűsíthető. Mivel a levéltári források jelentős része elveszett, főleg másodlagos forrásokból vagyunk kénytelenek rekonstruálni a fontosabb eseményeket.
Az első dokumentálható érintkezésre a fokozódó politikai küzdelmek időszakában került sor. 1836-ban, amikor a Törvényhatósági Tudósításokat betiltották Kossuth levelet írt Nagyváradra Bihar megye rendjeihez, amelyben "büszke panasszal a vármegye oltalmát kérte". [1]
Bihar megye a panasz következtében terjedelmes feliratot küldött József Nádorhoz, amelyben azt kérte, hogy engedélyezze Kossuthnak a lap további kiadását. A Nádor válaszában elutasította a kérést arra hivatkozva, hogy a Törvényhatósági Tudósítások bejelentését elmulasztották. Ennek ellenére Bihar megye közgyűlése megmaradt álláspontja mellett (vele együtt húsz megye járt el hasonlóan! - Sz.m.) és az állítólag törvénytelenül kiadott Törvényhatósági Tudósításokat megrendelte a vármegye levéltára számára. [2]
Kossuthot 1837. május 4-én letartóztatták, erről édesapja Kossuth László megható levélben számol be Bihar megyének. Ennek hatására Bihar megye felírt Pest megyének azt javasolva, hogy az eljárás ellen indítsanak mozgalmat. Ezzel egyidőben a királyhoz is folyamodványt küldtek. [3] A megindított mozgalomnak lett az eredménye, hogy Kossuthot Lovassy Lászlóval és a többi statusfogollyal együtt amnesztia által szabadon bocsátották.
Kossuth egyébként nem feledkezett meg politikus társáról Lovassyiról, aki tíz évi várfogság után megőrült, s próbált gondjain könnyíteni, ezért kétszáz pengő forintot küldött 1840-ben Nagyváradra. [4]
1844-ben, amikor Kossuth megvált a Pesti Hírlaptól és új lapot akart indítani ismét a megyékhez fordult, hogy támogassák ügyét az engedélyt megtagadó hatóságoknál. Válaszul Hont vármegye közgyűlése átiratot küldött a többi megyéhez, köztük Biharhoz is, amelyben felhívta őket csatlakozzanak az általuk megfogalmazott felirathoz.
Bihar megye 1844. december 16-án tartott közgyűlésén lelkesedéssel csatlakozott Hont megyéhez és a királyhoz a következő feliratot intézte: "Nem lehet nem fájlalnunk s igen nagy veszteségnek nem tartanunk, hogy Kossuth Lajos lelkes hazánk fiának, ki a kor kezdéseit ritka avatossággal, páratlan ügyességgel és a legbuzgóbb lelkesedéssel felfogván azokra a nemzet figyelmét, többnyire hathatós sikerrel felgerjesztette s ez által hazánk egyedül üdvös békés úton előhaladásának egyik legmunkásabb előmozdítója lenni meg nem szünt, az időszaki sajtó által a fejedelem és Nemzet kölcsönös érdekében hatni és működnie nem lehet. Minek következtében jobbágyi mély tisztelettel kérjük cs.k. Felségedet, hogy ha nevezett hazánkfiának valamely hírlap kiadatásában cs.k. Felséged kormányzó székei által akadályok tetettek volna, azokat - mint a sajtó irányában mindenkor fenntartott nemzeti jogainkba ütközőket kegyelmesen megszüntetni méltóztassék." [5]
1844 és 1846 között a Kossuth által vezetett Országos Iparvédegylet váradi fiókjának élére Szacsvay Imre került, akivel Kossuthnak később is jó kapcsolata volt.
1846-tól a forradalom kitöréséig témánkhoz nem találtunk semmilyen érdemlegeset.
A márciusi forradalmi események közepette, folytatva a negyvenes években kialakult szokást, a Nagyváradon 1848. március 27-én összehívott Bihar megyei közgyűlés, a többi törvényhatóság példájára üdvözlő feliratot intézett Kossuth Lajoshoz, amelyben elismerésüket fejezték ki a "fáradhatatlan hazafi törekvéseiért." [6]
A későbbi időszakban Nagyvárad, valamint Bihar megye érintkezése Kossuth Lajossal gyakoribbá vált, hiszen pénzügyminiszterként intézkedései ide is rendszeresen eljutottak. Egyike volt ezeknek Kossuth 1848. május 10-i rendelete, amellyel Szacsavay Imrét a nagyváradi kincstári uradalom ügyészévé nevezte ki. [7]
1848 november 20-án Kossuth nyílt rendelet által nevezi ki Hodossy Miklóst teljhatalmú kormánybiztosnak "a Magyarországból erdély felé működő hadsereg mellé, a hadviselés idejére..." [8] Kossuth másik fontos rendelete által 1848 december 19-én Beöthy Ödön bihari főispánt teljhatalmú kormánybiztosnak nevezte ki. "Kiküldetése egész Erdélyen kívül még különösen Szabolcs, Bihar, Szatmár megyékre s a kebelükbeni királyi városokra, a hajdú kerületekre is a részekbeli megyékre is kiterjesztetik." [9]
1849-ben a kapcsolat lényegesen gyakoribbá és országosan is jelentősebbé válik. Ennek okai a forradalom és szabadságharc intenzív szakasza és Bihar, illetve Nagyvárad ebben való fokozottabb részvétele voltak. Kossuth Biharhoz és Nagyváradhoz kötődő rendeletei megszaporodnak. Ezek közül az egyik legjelentősebb 1849. január 11-én Bihar megyében a népfölkelés elrendelése volt. Kossuth, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke a nemzet nevében elrendeli az általános népfölkelést a törvényhatóságban. A nemzeti szabadság kivívására buzdító rendeletét a következő szavakkal zárta: "Lelkesedés és kitartás! És igazságos ügyünket győzelemmel koszorúzandja a népek Istene." [10]
Előzőleg a hadihelyzet kedvezőtlen alakulása miatt napirendre került Buda és Pest kiürítése. A kormány és az országgyűlés új helyszínének kijelölése alkalmával az a javaslat is elhangzott, hogy azok ne Debrecenbe, hanem Nagyváradra tegyék át székhelyüket. Végül az 1848 december 31-i döntésben Kossuth álláspontja érvényesült, aki az összes katonai üzemet is Debrecenbe akarta áthelyezni. Mivel ez nem volt lehetséges, Vetter Antal tábornok javaslatára úgy döntöttek, hogy a hadiüzemeket Nagyváradra költöztetik. Ez sorsfordító esemény volt Nagyvárad számára a forradalom és a szabadságharc történetében elfoglalt helye és szerepe szempontjából és lényegbevágóan befolyásolta a város és Kossuth közötti további viszonyt. 1849 január 8-tól kezdve sorra érkeztek Debrecenből Kossuth intézkedései és rendelkezései Nagyváradra a fegyvergyárak üzembehelyezésével és működésének megindításával összefüggésben. Kossuth már január 8-án intézkedett a vár előkészítéséről és kiürítéséről. A nagyobb helyiségekben műhelyeket, a kisebbekben hálótermeket 840 munkás számára, a tiszti szobák közül 13-at a gyárigazgatóságnak kellett berendezni. [11] Mivel Kossuth parancsára a Ruházati Bizottmányt is a várban helyezik el, ennek és egy raktár számára is helyiségeket kellett kiutalni. [12]
Lahner György ezredes a fegyvergyár parancsnoka jelentette Nagyváradról tapasztalatait az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, ezeket Kossuth tudomásul vette és intézkedett, hogy megfelelő támogatást kapjon. Kossuth kérésére, hogy a fegyvergyártás azonnal induljon meg, Lahner a nehéz körülményekre hivatkozva azt felelte, hogy a munka csak 12 nap múlva kezdődhet el, de különben is, Pesten annak idején öt hónapnál több kellett az üzem megindításához. [13]
Kossuth erre nagy felindúltsággal válaszolt: "Szent Isten az ily lassú kezdetben bár ne legyen meg a szomorú végzet is." Parancsba beillő kívánságát pedig a következőképpen folytatta: "Tudják meg, miként a 12 napnak 12 éjjele van és nekünk éjt nappallá kell tennünk, ha sikerhez akarunk jutni." Végül sürgetve a lőszerkészítés gyors megindítását, gyakori jelentést kért a gyár tevékenységéről Lahnertől." [14]
A tűzérségi lőszergyártás megindulása is fontos volt. Kossuth már február elején túlfűtött szavakkal figyelmeztette Lukács Dénes tüzér alezredest a fokozott teljesítmény jelentősségére: "Lőszer a hadviseléshez az, ami levegő az élethez� Azért mondom önnek, hogy az ön vállain fordul meg a haza sorsa� Lőszert, uram lőszert! Háromszoros tölténykészletet minden ágyúhoz! Ezt teremtsen ön rögtön, azonnal! Ha arannyal mérik is. Adjon jutalmat, büntessen, nyúljon minden eszközhöz, de lőszert teremtsen mindenek előtt, sietve, rögtön, azonnal! Minden ettől füg!" [15]
Kossuth intézkedéseinek köszönhetően Nagyvárad volt a magyar hadiipar legfőbb központja és ezáltal az ország második legfontosabb városa. A fegyvergyártás beindult és február 6-ig 1955 puskát és 197.000 lőkupakot készítettek. Kossuth véleménye szerint ez nagyon kevés és elkeseredve írta: "Ha továbbra is ily kevés sikerrel folytatja azon gyár a működését, méltán lehet attól tartani, hogy fegyverben és lőszerben, e hazának roppant veszélyére irtózatos hiány következik be, s hadseregeink az ebbéli kivánatossággal el nem láttatván, harcmunkálatukban oly fennakadás lészen, mely miatt a haza elvész." [16]
A termelés növekedését a lassan enyhülő anyaghiány mellett az alkalmazottak elégedetlenségei is hátráltatták. A munkások sérelmezték a magasra szökött árakat, követelték visszamenőleg is a bérüket. Kossuth még 1849 február 6-án megpróbálta intézkedéseivel rendezni a kérdést, de az akkori nehéz pillanatokat nem látja alkalmasnak az ilyen felvetésekre. Ezzel kapcsolatban Lahner Györgynek írt válaszában megállapítja: "Megeshetik, hogy míg egy fegyvergyári napszámost kielégítve bocsátok el, addig elvész a haza!" Sorait pedig így fejezi be: "Ilyenforma panaszok hozzám többé ne küldessenek." [17]
Egy újabb ellenszegülést követően, amikor Rombauer Tivadar fegyvergyári igazgató elbocsátotta a gyárban dolgozó valamennyi kovácsot, Kossuth azt válaszolta: "Öntől az állomány (itt állam) csak sikert vár, hogy miként eszközli e sikert, anak elintézése önre tartozik." [18]
Kossuth a februári eredménnyel sem volt megelégedve, mert a nagyobb ütközetek vége felé lőszerhiány lépett fel. Emiatt 1849. március 3-án elrendelte Lahnernek, hogy hetente készítsen jelentést a nagyváradi gyár termeléséről. [19]
Márciusban Kossuth a hadiipar további bővítésén fáradozott, mivel a tavaszi hadjárat miatt az igények jelentősen megnövekedtek.
A hadihelyzet kedvező alakulása miatt, Kossuth március 29-én a haderő átrendezését határozta el: "Nagyváradot annyira fedve hiszem, miképp annak őrzésére a Bihar megyében legújabban alakult önkéntes csapatot is elegendőnek tartom, s ennél fogva az ottani használható erőt Aradra kívánnám küldeni." [20]
A márciusi termelés már jelentős volt, azonban nem bizonyult elegendőnek. Kossuth továbbra is állandóan elégedetlenkedett a váradi gyár teljesítménye miatt és a hadiipari hálózat bővítésén fáradozott.
Áprilisban a termelés elérte a legmagasabb szintet. A napi gondok mellett újabbak is felszínre kerültek. A váradi gyár ellen panaszok merültek fel, hogy gyártmányai és küldeményei számottevő része hasznavehetetlen. Kossuth intézkedett a töltényhamisítási ügyben elrendelt vizsgálatról. A Raksányi Imre őrnagy által vezetett bizottság jelentése "megállapította a hamisított töltények alkotórészei alapján, hogy azok nem készülhettek Nagyváradon, a tölténykészítő személyzet pedig olyan erős felügyelet alatt van, hogy nem követhet el visszaélést." [21]
Az üggyel kapcsolatban Kossuth 1849. április 23-án további utasításokat adott Lahner tábornoknak, amely értelmében a lőszercsomagolás körüli visszaélések ügyében külön vizsgálatot kell elrendelni, illetve "ezentúl tehát minden hetenként elkészülő fegyver azonnal ide Debrecenbe szállítandó és azt egyenesen megtiltom, hogy a gyárból más seregeknek, mint melyek felszerelés véget egyenesen Nagyváradra küldettek, fegyverek kiosztassanak." [22]
A gyár gazdasági vezetéséről is rossz hírek terjedtek Debrecenben, emiatt Kossuth ezzel kapcsolatban is vizsgálatot rendelt el.
Májusban a termelés az előző hónapban megszokott szinten folyt, azonban Kossuth ismét intézkedéseket hoz a lőszerkészítés fokozása érdekében: "Nagy agodalommal olvastam a nagyváradi honvédtüzérségtől a jelenleg ott helyben létező lőporkészletnek folyó hó (május) 22-én kelt ide mellékelt kimutatását. A készlet fölötte csekély. Annálfogva felkérem a minisztériumot, intézkedjék a lőporkészítés minden módon sikerítéséről. Budáról a salétrom szállítassék mielőbb Nagyváradra s a budai várban elfoglalt lőszer menyiségéről magának tudomást szerezve, amennyiben a felső tábor s a komáromi vár e részbeni szükségeinek fedezésére az összes mennyiséget igénybe nem veszik szállítassa azt is Nagyváradra." [23]
Ismeretes, hogy időközben 1849. május 21-én Budát visszafoglalták. Kossuth utasítására Lahner tervezetet dolgozott ki az új helyzet rendezésére. Javaslata szerint a fegyvergyár Nagyváradon marad és új fegyvergyárakat létesítenek Pesten és Komáromban. Kossuth csak részben fogadta el Lahner javaslatait. Elrendelte a komáromi fegyvergyár létesítését, viszont a nagyváradi fegyvergyárat Buda visszafoglalása után visszatelepítette Pestre a gyárban alkalmazottak nagyrészével. Váradon csak a lőpormalmok, a fegyverjavító műhely és az ágyúgyár maradt. 1849. május 26-tól az országos fegyvergyár befejezte működését, viszont a Körösparti város továbbra is fontos hadiipari központ maradt. Ebben Kossuthnak továbbra is meghatározó szerepe maradt.
Kossuth a fegyver- és lőszeripar mellett a honvédség felruházását tekintette az egyik legégetőbb feladatnak. A ruhabizottság Nagyváradra való átköltözése jóval könnyebben lebonyolódott és a munka is gyorsan megindult. Persze a folyamatos tevékenység biztosítása érdekében Kossuthnak gyakran kellett intézednie. Lukács Sándor hadfelszerelési kormánybiztos már februárban Kossuth segítségét kérte abban, hogy Erdélyből és a magyarországi városokból minden vásznat, posztót és bőrt Nagyváradra szállítsanak és mesterembereket is irányítsanak Nagyváradra. Kossuth Szemeréhez fordult, hogy küldje Váradra "Miskolc környékéről a kulacs és nyereg készítőket, Kassa és környékéről pedig a lakatoslegényeket", mert a "műhelyekben állandó és folytonos foglalkozást nyernek." [24] Hasonlóképpen intézkedtek a Debrecenben lévő vászonkészletek Nagyváradra szállításáról is [25], valamint a társszekerek gyorsabb előállítási módjáról. [26]
A felszerelési kormánybiztosság a nehéz viszonyok ellenére is számottevő teljesítményt mutatott fel. Sikerült az újoncok ezreit felszerelni és felruházni, azonban a tavaszi hadjárat miatt újabb igények keletkeztek és a források kezdtek kiapadni.
Áprilisban romlott a helyzet és Kossuth a szükségletek kiegészítésére és a termelés fokozására buzdított: "Most, midőn az idő egy tetemes hadtest előteremtésére int, 76 nadrág van a ruhatárban, készülőben pedig nem több mint 55. Én e legnagyobb mértékben kellemetlen tüneménynek okait vizsgálni nem akarom, hanem röviden kinyilatkoztatom, hogy okvetlenül akarok legalább tízszer nagyobb eredményt látni! Miképpen véli ezt a bizottmány elérhetőnek, erről rögtön nyújtsa be tervét." [27] Persze Kossuth maga is újabb intézkedéseket tett a ruhaellátás javítása érdekében. Rendeletben szólította fel a hatóságokat az ügy támogatására, Csányi által posztót szállítatott Nagyváradra [28], az elfoglalt területeken lévő gyárak készleteit pedig lefoglaltatta. [29]
Április 24-én, amikor a honvédseregek bevonultak Pestre Lukács Sándor haladéktalanul a fővárosba siet, hogy a Kossuth által szorgalmazott új felruházási rendszert kidolgozza. Kossuth április 28-án nyílt rendeletben utasította Lukácsot Pesten egy országos ruhabizottmány felállítására. Lukács meghozta a kellő intézkedéseket és meghagyta a nagyváradi ruhabizottmánynak, hogy "három nap alatt Pestre induljon, mert hogy Pesten az állományra nézve kár nélkül és teljes erővel működhessenek, tárgyavatott emberekre van szükségem minők a nagyváradi ruhabizottmány tagjai." A huszársereg nyeregszerszámainak készítésére szolgáló szíjgyártó műhelyt és a kardgyárat Nagyváradon hagyta azzal az indokkal, hogy e két műhely "nem csekély költséggel fel van szerelve s működésre emelve." [30] Kossuth május 11-én több rendelkezést is hoz a nagyváradi Ruhabizottmány Pestre költöztetésével kapcsolatban. Ezuttal Lukács Sándort megdorgálja a Ruhabizottmány elsietett Pestre költöztetése miatt. [31]
Nagyváradon a termelés tovább folyt és Lukács jelentéséből megtudjuk, hogy május végén két egész huszárezredre való nyeregszerszám volt készen. [32]
Kossuth látván az elért előrelépést május 28-án Lukács Sándort megdícséri: "Fogadja kormánybiztos úr ebbeli fáradozásaiért a haza nevében szíves köszönetemet, azon kijelentéssel azonban, hogy ebbeli igyekezetének megtartására szorosan számolok." [33]
1849 január és május közötti időszakban tehát a legélénkebb volt a kapcsolat Kossuth és Nagyvárad között. Kossuthnak nagy szerepe volt a hadiipari hálózat megszervezésében és a felszerelési nehézségek megoldásában. Debrecenből csaknem naponta érkeztek utasításai, rendelkezései amelyek hozzájárultak a munkaerő mozgósításához és a termelés fokozásához. Kossuth számára is nyilvánvaló volt, hogy Nagyvárad a szabadságharc egyik legsikeresebb időszakában rendkívül jelentős szerepet játszott. A Váradon maradt részlegek tovább folytatták tevékenységüket, de ezekkel Kossuth személyesen már kevesebbet foglalkozott, mivel a növekvő nehézségek kötötték le a figyelmét. A súlyosbodó katonai és politikai helyzet hatására, Nagyvárad újabb kiemelkedő esemény helyszíne lett. 1849 június 18-án Kossuth Lajos Nagyváradra érkezik, hogy Bem Józseffel fontos találkozón egyeztesse a szabadságharc további menetét. Addig Kossuth nem jutott el Váradra sem a toborzások sem a költözködések idején.
Kossuth szükségesnek látta, hogy személyesen találkozzon Bemmel, aki tapasztalt főparancsnokjelölt volt s egyetlen jelölt Görgeyvel szemben. A hadiesemények alakulása még időszerűbbé tették a találkozót, amelynek terve szerepelt a minisztertanácson is. Kossuth azt javasolta, vagy ő vagy Csányi menjen Nagyváradra. Utóbbi bizalmatlanul viselkedett Bem Józseffel szemben és azon a véleményen volt, hogy Bem nem hajlandó kijönni Erdélyből, sőt azzal a váddal is illette, hogy ott Vendée-t fog csinálni. [34] Végül abban állapodtak meg, hogy Kossuth személyesen menjen a találkozóra s vigye magával Csányit is. A találkozót 1849. június 18-ra tűzték ki és a helyszínének Nagyváradot választották, ahová meghívták Bemet. [35]
Kossuth június 17-én délután indult el Budapestről Csányi László közlekedés és közmunkaügyi miniszter társaságában Nagyváradra a Bemmel való kiemelkedően fontos találkozóra. Ezt mutatja az is, hogy a találkozót nagy titokban készítették elő, írásos nyoma alig maradt, a közvélemény többsége is csak utólag értesült róla. Csányi a különvonatot is úgy rendelte meg, hogy "a szolnok-erdélyi vasut munkálatainak megszemlélésére utazik egy nagyobb társaság." [36] Kossuth június 18-án érkezett Nagyváradra és Vasile Erdeli (Erdélyi Vazul) görög katolikus püspök palotájában szállt meg. Este a palota erkélyéről fogadta Kossuth Bem tábornokkal együtt a város polgárainak üdvözletét, akik óriási fáklyás zenét adtak a nagyrabecsült vendégek tiszteletére. Kossuth a kispiactéri püspöki rezidencia emeleti ablakából tartott nagyszabású beszédet a teret zsúfoltságig megtöltő néphez. Feljegyezték, hogy Kossuth szavait még a hídnál is tisztán lehetett hallani. A kormányzót és a tábornokot a város közönsége nevében Mezey Mihály, a polgárság nevében pedig Szacsvay Imre üdvözölte nagyhatású beszéddel. [37] Rövid ideig Nagyvárad került az események központjába. Mielőtt a találkozó egyéb részleteire térnénk, igyekszünk nyomon követni Kossuth rövid váradi tartózkodásának eseményeit, illetve helyszíneit. Kossuth több polgárcsaládot látogatott meg Váradon, sajnos erről kevés adat maradt. Június 19-én látogatást tett Mezey Mihálynál a későbbi királyi közjegyző édesapjánál, akit egy úgynevezett Kossuth szivarral kínált meg. Az értékes ajándékot a család tokba helyezve ereklyeként őrizte. [38] Kossuth rövid időt eltöltött Hegedüs Imre, a későbbi városi főpénztárnok Hegedüs Imre édesapjának házában, ahol kiséretének tagjai is gyakran megfordultak. Távozása előtt egyik kísérője által elküldte Hegedüséknek a munkácsi ágyúöntőben készült mellszobrát, amely jellegzetes körszakállal ábrázolta Kossuthot. Ennek utóéletéhez tartozik, hogy a neoabszolutizmus idején Hegedüs Imre a régi Posta utcában lévő portája (amelynek helyén később a Gedeon ház épült) pincéjében kénytelen elásni a szobrot, amelyet csak 1867 után lehetett ismét elővenni. Hegedüs Géza főpénztáros, Kossuth halálának 100. évfordulója idején 28 cm nagyságú gipsz másolatokat készíttetett Peller Ferenc szobrász műtermében, amelyeket két koronáért bocsátottak áruba, a bevételt pedig a nagyváradi Kossuth szoboralap javára utalták át. [39] A források említik, hogy Kossuth még több váradi családnál is megfordult, azonban ezekről nem maradt fenn semmilyen megbízható adat.
Kossuth szakít arra is időt, hogy első alkalommal meglátogassa a nagyváradi várban működő hadiüzemeket, amelyek tovább folytatták tevékenységüket. A látottakkal nem volt megelégedve, emiatt intézkedett a vezetőség felfüggesztéséről.
Kossuth és Bem között 1849 június 19-én lefolyt négy óra hosszat tartó találkozó - titkossága miatt - részleteit homály fedi. A sajtóbeszámolók is a tanácskozás titkosságát húzzák alá, egyedüli nyílvánvaló tényként azt találták, hogy Bem feladatként kapta "azon esetre, ha csakugyan orosz hadsereg törne be hazánkba, Galiciára és az Oláhfejedelemségekre is kiterjeszti figyelmét. Ha rejlik egy szikrája a szabadságra törekvésnek azon tartományok népeiben, és gyámolítani fogja őket, mint bátorító, vezető és hatalmas segéd, egy győzni tanult hadsereg élén, a szabadság európai hírű bajnoka: milliónként kelnek föl a zsarnok uralom ellen s elkövetkezend az északi óriás végórája, midőn halálhörgései közé átkozni fogja a percet, melyben segédkezet ajánlott egy szabadságért küzdő nemzet leigázására." [40]
A tárgyalásokról írásos feljegyzés nem készült, ezért csak találgatni, illetve a későbbi fejleményekből következtetni lehet arra, hogy a fővezérség kérdéséről és Bem újabb bánsági hadjáratának tervéről esett szó. Kossuth abban az esetben, ha a felső-dunai sereget legyőznék, a seregek új gyülekezési helyének Marosvásárhelyt választotta ki, Bem parancsnoksága alatt.
A fővezérséggel kapcsolatban Horváth Mihály azt állította, hogy Bem nem óhajtotta elhagyni Erdélyt és a viszálykodásokba sem szívesen keveredett volna. [41]
Vukovics Sebő emlékirataiban pedig ezt írja:
" Kossuth nemcsak teljesen megnyugodott Bem minden szavában, hanem egzaltálva Bemért tért Pestre vissza. A fővezérség elvállásáról is szólott Bemmel. Bem azt mondta: Önöket még verni fogják Magyarországon, de nem tesz semmit, még lesz arra idő, hogy én Erdélyből kijöjjek� De azt is mondá Bem, hogy a fővezérséget akármikor csak azon feltétel alatt fogadja el, hogy hat hétig senki legkevésbé sem keveredjék a sereg dolgába. Kossuth� bizodalma a győzelemhez látszólag nagyobb lett e támaszkodás által, amelyet a Bemmeli értekezésből nyert. Az összejövetel tehát a kormányzó és Bem közötti harmóniát megerősítette, de Kossuth és Csányi között ez időtől fogva lankadott a szoros összeforrás, melyben az előtt valának." [42]
A nagyváradi találkozó főpontja bizonyára a hadvezetés irányítása és Bem tervezett fővezérsége volt. A többi problémák, például a Vécsey-affér lezárása, a polgári vezetés és Bem viszonyának kérdései, az erdélyi hadügyi igazgatás központjának kialakítása stb. nem lépték túl a napi feladatok jelentőségét. [43] A részleteket nem ismerjük, azonban a további fejleményekből sok minden kiolvasható. Úgy tűnik Bem tett ígéreteket Kossuthnak a Délvidékre, majd pedig a fősereghez való kivonulásra. Mindezeket a terveket azonban felborította az a helyzet, hogy az értekezlet idején az oroszok már két oldalról is - Besztercénél és Brassóban - betörtek Erdélybe. Bem rögtön az ellenség által megfutamított besztercei sereghez sietett és időlegesen a kezdeményezést is elvesztette. Ilyen körülmények között már nem gondolhatott komolyan Erdély elhagyására.
A találkozóval kapcsolatban támpontot kapunk Kossuthnak 1849. június 22-én Görgeyhez írott leveléből, amelyben azt ígéri, hogy a találkozó eredményeiről majd szóban fogja részletesen tájékoztatni Görgeyt. Nem tudni, hogy az elővigyázatossággal vagy Kossuth titkolt szándékával a fővezérséget illetően magyarázható a fenti eljárás. Egyébként a terjedelmes levél beszámolt Bem hadműveleteinek állásáról, a Vécsey-afférban történt lépésekről stb. [44]
Kossuth és Bem nagyváradi találkozójáról megoszlanak a vélemények. Egyes kutatók szerint Kossuth helyesen látta azt, hogy csak Bem fővezérsége oldhatná meg valamennyire a helyzetet. Mások, például Gyalókay Jenő eredménytelen tanácskozásnak nevezi a váradi találkozót, mivel a legválságosabb momentumban terelte el Bem figyelmét a feladatától. [45] Az tény, hogy a gyorsan alakuló körülmények miatt a találkozó, úgy túnik már túl későn jött létre, és a meghozott döntéseket már nem volt idő érvényesíteni. A nehezen dokumentálható eseményt máig is több titok lengi körül. Ezek egyike, hogy Kossuth nem báró Bémer László római katolikus püspök palotájában szállt meg, akihez jó barátság kötötte és akit a szabadságharc leverése után börtönbe vetettek, hanem Erdélyi Vazul görög katolikus püspöknél, akit pedig később az osztrák kormány kitüntetett. Az is titkot sejtet, hogy a magyar kormány ebben az időszakban a még Bihar megyéhez tartozó Debrecenben székelt, mégis Kossuth mindössze ezúttal e találkozó alkalmával látogatta meg Nagyváradot.
Nagyvárad számára emlékezetes történelmi napokat jelentett Kossuth váradi jelenléte. Egyes források szerint ezen a két napon a magyar korona is Nagyváradon volt Szemere Bertalannál a római katolikus püspökségen. [46]
Nagyvárad a következő időszakban is fontos események színhelye volt. Az oroszok megjelenése gyorsan megváltoztatta a hadihelyzetet és a város sorsa is bizonytalanná vált. Több levélből is kitűnik, Görgey azt szerette volna, ha a kormány Nagyváradra húzódik vissza és az összes haderő összpontosítása is itt történik. Kossuth azonban jobban bízott Arad újabb erődítményeiben mint Nagyvárad elavult sáncaiban. A döntésben valószínüleg az is közrejátszott, hogy a város közelebb volt az északkeleti részekhez, ahonnan a veszély fenyegetett.
A helyzet nyomasztóvá vált, mert az osztrák és a cári orosz hadak gyorsan közeledtek egymáshoz. Kossuth június végén levélben fordult Bemhez, amelyben tájékoztatta az erők koncentrálásáról hozott döntésről és leírta: "Ezáltal az ellenség Debrecen s Nagyvárad alatt úgy látszik az ön serege háta mögé akar menni s önt a többi seregtől elvágni. Fő feladatunk legyen ezt meggátolni s a kormány részéről a fent leírt koncentrálás ezért határoztatott." [47]
Az orosz beavatkozás miatt rövidesen napirendre került a váradi hadiüzemek megmentése és áttelepítése. Kossuth a közeledő összeomlás napjaiban is nagy gondot fordított a hadianyag-utánpótlásra. Nagyváradon az ittmaradt üzemek fő termelési szakasza 1849. június 30-val lezárult, s dönteni kellett további sorsáról. Kossuth a hadügyminisztériummal együtt végleg döntött Várad kiürítéséről. Július 3-án, Arad sikeres visszafoglalása után, az aradi várat jelölte ki a fegyver és hadianyaggyártás központjának. [48] Emiatt Aradra rendelték a lőkupak és gyutacsgyárat és a puskákat gyártó osztályt. Miközben a Váradon maradt anyagok, már szállításra kész állapotba kerültek, a közeledő orosz seregekről szóló rémhírek pánikot keltenek a város lakosságában, azonban a nyugalmat sikerült rövid idő alatt helyreállítani. [49] Kossuth Lahner jelentéséből értesült a váradi eseményekről és felkéri, hogy legyen erélyes, mert egyelőre nem kell félni az oroszok előretörésétől. Kossuth levelében Várad védelmét javasolja Lahnernek, bátorító szavakkal: "Ha tízen maradnak a várban húzzák fel a hidakat, szegezzenek ki egy pár ágyút, ne gondoljanak 3-4 napi puffogtatással és én ott leszek önöket megmenteni." Véleménye szerint a gyári munkások még "kalapáccsal is agyonverhetik az ellenséget, ha vezérük akad!" A vaklárma elkerülése véget, kémek kiküldését javasolja, akik által időben értesülhetnek az ellenség esetleges közeledéséről. [50]
Mivel Aradon nem volt hely az odairányított összes részleg elhelyezésére, ott csak a lőkupak és gyutacsgyár maradt. Az ágyú-, és csőfűrásra szolgáló gépeket, valamint a főhadszer hivatalt és a tűzérdolgozó házat visszaköltöztették Nagyváradra, ahol az ágyúgyár és a lőpormalmok is továbbműködtek. [51]
Július második felében Nagyváradon újból minden készen állt a termelés újraindításához. Az ágyúöntőműhely helyreállítását Halász százados július 17-én kezdte meg, a "főhadszertár hivatal" július 20-án már működött, július 22-én a lőpormalmok is újból üzemeltek. [52] Az újraindítást azonban egy robbanás gátolta a lőporgyárban, amelyet a pusztulástól Szvoboda tűzmester mentett meg. Kossuth részben Cserey ezredes jelentéséből, részben más váradi forrásokból szerzett tudomást az eseményekről. Kossuth a balesetért Csereyt teszi felelőssé, aki azzal hárítja el a vádat, hogy nem is tartózkodott az esemény idején Váradon és visszaérkezésekor ő állította helyre a rendet és indította újra az üzemet. [53]
Az Országos Honvédelmi Bizottmány július 24-én foglalkozott utóljára a váradi gyárak kérdésével. [54]
Nem sokkal azután az események fő áramlata újból érintik Váradot. A hadihelyzet alakulása miatt, már nem a gyárak termelése, hanem a béketárgyalások megindítása került előtérbe.
Kossuth halála alkalmával a Nagyvárad napilapban ismertetik életútját, ebben az orosz invázióról szóló fejezetben ezt olvashatjuk: "A főváros ismét az osztrákok kezébe került, természetesen a magyar kormánynak ismét keresni kellett székhelyet a vidéken. Először Szegedre, innen 1849. augusztus 1-én Nagyváradra jött Kossuth a kormányférfiakkal..." Ennek az állításnak semmilyen további nyomát nem találtuk a dokumentumokban, illetve a szakirodalomban, így nem tartjuk valószínűnek, hogy Kossuth Nagyváradon tartózkodott volna, az viszont elképzelhető, hogy Aradra tartva átutazott a városon. Egyébként Kossuthról gyakran terjesztették, hogy különböző helyiségekben látták feltűnni, anélkül, hogy ennek lett volna valóság alapja. [55]
1849. augusztus 3-án Szemere Bertalan miniszterelnök Nagyváradra érkezett a szent koronával együtt és a katolikus püspöki palotában szállt meg. Innen tudósít Nagy Sándor József debreceni vereségéről és a főhadiszálláson szerzett tapasztalatairól. [56] Kossuth levélben felhatalmazta, hogy a koronát egy orosz hercegnek kínálja fel. [57] Görgey serege augusztus 4-ről 5-re a városban szállt meg. Szemere közölte Görgeyvel, hogy magának tartja fenn a béketárgyalás jogát és kereste a kapcsolatot az oroszokkal. Mielőtt Görgey seregei élén tovább vonult az ágyúöntőműhelyt szétromboltatta, a gépek egy részét és a hadianyagot magával vitte. Tehát a váradi gyártelepek szinte az utólsó pillanatig működtek, amíg ezt a hadihelyzet megengedte. [58]
Kossuth augusztus 5-i levelében alternatívaként javasolta Görgeynek, hogy Nagyváradon ütközzön meg az ellenséggel. Görgey azonban a fő koncentrálási helyre, Aradra vonult tovább. [59] Az őt követő Rüdiger augusztus 7-én éri el Váradot. Ezzel Nagyvárad szerepe befejeződött a magyar szabadságharcban, de egyidőben megkezdődött a lecsendesítésben és a megtorlásban. Augusztus 14-én Paszkevics is Váradra érkezett, s a világosi fegyverletétel után Gögeyt is Váradon őrizték. 1849. augusztus 16-án két fontos levél is íródott Nagyváradon. Az egyikben Görgey Artur tábornok értesítette Kazinczy Lajos ezredest, hogy Világosnál letette a fegyvert [60], a másikban Paszkevics jelentette Bécsbe, hogy a magyar hadsereg feltétel nélkül letette a fegyvert az oroszok előtt. [61]
Nagyvárad augusztus 14-től 30-ig volt székhelye az orosz főhadiszállásnak. Kossuth mint ismeretes augusztus 17-én Orsovánál emigrációba vonult, azonban még ebben a szakaszban is történik hozzá kapcsolható esemény Nagyváradon. A városhoz kötődik a Kossuth család egyik szomorú eseménye. Amikor Kossuth elhagyta az országot, a Kossuth családnak is menekülnie kellett s az orosz parancsnokság védelmét keresve Nagyváradra érkeztek. Kossuth 80 év fölötti édesanyja, három leányával és kilenc unokájával szerény elhelyezést kapott és hamarosan felkereste őket a helyi osztrák paracsnok és az orosz főhadiszállás parancsnoka. Előbbi durván és tiszteletlenül viselkedett a hölgyekkel, mivel az osztrák parancsnokság attól tartott, hogy Kossuth családtagjai kormányellenes cselekedeteket kezdeményeznek, ezért követelte az oroszoktól, hogy vessék tömlöcbe őket. A tábornagy ebbe nem egyezett bele, azonban "az osztrák tisztek és katonák látva, hogy feletteseik mennyire rosszindulatúak a magyarokkal szemben, maguk is ennek megfelelően bántak velük." [62]
Ezzel az epizóddal egy időre megszakadt Kossuth és Nagyvárad között a kapcsolat. Összegezve megállapíthatjuk, hogy Nagyvárad Kossuth számára mindig jelentőséggel bírt és ez különösen 1849-ben volt így. Abban az évben Kossuth sokat foglalkozott a váradi hadiipari üzemekkel és felszerelési központtal, illetve itt találkozott Bem Józseffel. Ugyanakkor valószínüleg az akkori várlátogatás következtében vetette el az összes erők Váradon való koncentrálását és inkább Arad mellett döntött. A kapcsolatok 1849 augusztus után sem szüntek meg, azonban egy időre megszakadtak s a további események a következő fejezet tárgykörébe tartoznak.
Kossuth Lajos és Nagyvárad kapcsolata a forradalom előtt, illetve a forradalom és szabadságharc idején jelentős fejezetét képezi a mintegy másfél évszázaddal ezelőtti dicsőséges helytállásnak.

JEGYZETEK:

1. Nagyvárad, 1902. szeptember 19.
2. Uo.
3. Uo.
4. Nagyvárad, 1902. augusztus 29.
5. Tiszántúl, 1902. szeptember 20.
6. Uo. HBML Bihar vm. jkv. 1848:227.
7. Fleisz János: Szacsvay Imre. In: Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Budapest, 2002, 808.
8. HBML Bihar vm. jkv. 1848:4512. Közli Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-1949-ben. Nagyvárad, 1885. Okmánytár XXXVI.
9. HBML Bihar vm. jkv. 1848:4570. Közli Hegyesi M. Uo. Okmánytár LII
10. HBML Bihar vm. jkv. 1848:162. Közli Hegyesi M. Uo. Okmánytár LVII.
11. MOL, Az Országos Honvédelmi Bizottmány Iratai (a továbbiakban OHB) 84/1849.
12. MOL H-106-3/1849 január.
13. OHB 618/1849.
14. OHB 383/1849.
15. OHB 1129/1849.
16. OHB 1645/1849.
17. OHB 1484/1849.
18. OHB 1898/1849.
19. OHB 2789/1849.
20. OHB 4164/1849.
21. OHB 5746/1849.
22. OHB 6088/1849.
23. OHB 7472/1849.
24. OHB 2044/1849.
25. OHB 5519/1849.
26. OHB 3255/1849.
27. OHB 5760/1849.
28. OHB 6053/1849.
29. OHB 6139/1849.
30. OHB 6525/1849.
31. KLÖM XV. 274.
32. OHB, 7347/1849.
33. Uo.
34. Kovács Endre: Bem a magyar szabadságharcban. Budapest, 1979, 244.
35. Uo.
36. KLÖM XV. 544, 1. jegyzet
37. Nagyvárad, 1902. szeptember 17. Vö. Biharvármegye és Nagyvárad. Szerk. Borovszky Samu. Budapest, 1901, 574
38. Nagyvárad, Uo.
39. Nagyvárad, 1902. szeptember 17.
40. Közlöny, 1849. június 28; Honvéd, 1849. június 22.
41. Kovács Endre: I.m. 245 után.
42. Vukovich Sebő: Visszaemlékezései 1849. Budapest, 1982, 121-122. Vö. Kovács Endre: I.m. 245.
43. Kovács Endre: Uo.
44. Uo. 246-248.
45. Uo. 248.
46. Nagyvárad, 1902. szeptember 19.
47. Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harcának történetéhez 1848-1849. Pest, 1869, 5. II. Kötet. 530.
48. Gelich R.: Magyarország függetlenségi harca 1848/49-ben, III. k. 657. Vö. Farkas L. - Radó G.: Kossuth és a szabadságharc hadiipara, In: Századok, 1952. 3-4. 728.
49. Bakó Imre: A magyar állami "országos fegyvergyár" működése 1848-1849-ben. Budapest, 1942, 89.
50. Uo. 90.
51. OHB, 8992, 9260/1849.
52. Bakó I.: I.m. 93.
53. OHB, 9571/1849.
54. Bakó I.: Uo.
55. Nagyvárad, 1894. március 21.
58. KLÖM XV. 818-819.
57. Horváth Jenő: Nagyvárad története. Nagyvárad, 1942, 52.
58. Bakó I.: Uo.
56. Uo. Más források augusztus 8-át említenek!
60. Hadtörténeti Leváltár 1848/49: 432/18
61. Horváth Jenő: Uo.
62. A magyarországi hadjárat 1849. Orosz szemtanúk a magyar szabadságharcról. Budapest, 1988, 603-604.