Az elmúlt napokban nagy vihart kavart a „két tábor” között a március 15-ei Ünnep, amelyet az egyik fél ünnepelni, a másik pedig kampányolni akar.
Március 15, kampány vagy ünnep
Csak most itt az
a kérdés, hogy ki kicsoda? Ugyebár vannak a nagy politikusok, akik jó pénzért
lemondanak a nemzet érdekeiről, és helyette nagy ünnepségeket,
öndicséreteket tartanak, miközben azokkal vannak akik eddig ellenségeknek
tartottak. És vannak azok, akik Isten igéjét használják a politizálásra, egymás
szembefordítására. De vajon szembefordítás vagy csak az igazságért való
küzdelem, mert legyünk őszinték eddig sokat nem tettek a politikusok
értünk de a papok igen. Mert lett óvodánk, iskolánk, és egyetemünk. Mert azzal
hogy kétnyelvű táblákat helyeztek el sokat nem tettek, mert az a fiatalok,
akik kimennek tanulni többségük, ott marad, és nem jön vissza. És akkor mi lesz
a táblákkal, kiknek fogja hirdetni az adott település nevét.
Kinek higgyünk mi
magyarok, a politikusoknak vagy a papoknak. Kik tettek többet érted és értem? Mindenki
maga döntsön, addig ameddig lehet, mert másképp ez a nemzet saját magát emészti
meg.
Legyen istentől
megáldott, békés ünnepünk, ahol újból egymásra találunk, és együtt ünneplünk.
Mert gondolom
hogy a szabadságharc fő eszméje: „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”
nem az ilyen és ehhez hasonló „értékeket” őrzi.