Tetőt emelnek a semmi fölé
Reggeli Újság: Pap Melinda 2004.09.29. 22:42

Őrzik a semmit
„Nem láttam újabb összedűlt falat, noha naponta többször is körbejárjuk a várat, ez a mi feladatunk” – mondta kérdésünkre az őrök egyike, miközben végigvezetett az ellenőrzésük alá tartozó útvonalon. A biztonságiak váltásban dolgoznak, reggel héttől este hétig, és fordítva. Álomra azonban nem hajthatják a fejüket még éjszaka sem, mivel főnökük a legváratlanabb pillanatokban szokott feltűnni a helyszínen. „Inkább nem alszom semmit, de nem kockáztatok, elvégre a szundikálás akár az állásomba is kerülhet” – tájékoztatott az egyik alkalmazott. Tőle tudtuk meg, hogy legutóbb az erős szél miatt potyogtak le az azóta széthordott téglák az egyik megroggyant szárny tetejéről. „Itt már nincs is mire vigyáznunk” – állapította meg mosolyogva a törmelékre mutatva.
Déli sétánk alkalmával rajtunk kívül csupán a takarítónők – akik lehettek vagy tízen – tartózkodtak a várban: ők a gerendákkal kitámasztott épület előtti füves téren henyéltek. Az erődítményen kívül viszont már lényegesen nagyobb volt a nyüzsgés: a sáncban fegyencek gyűjtögették szorgalmasan a hulladékot.
Ez a vár, nem az a vár
Dumitru Noanéra az irodájában találtunk rá. A vár megmentésére létrehozott bizottság első embere a Nagyváradi Tudományegyetemen szerzett történelemtanári oklevelet, épp ezért megkérdeztük: van-e az SOS-csapatban restauráláshoz-állagmegőrzéshez is értő építész? Válaszából egyértelműen kiderült, hogy a komissziót létrehozó szakik erről az apróságról bizony megfeledkeztek, és amikor 1995-ben kiírták a három engedélyezett állás betöltésére a versenyvizsgát, jelentkezési feltételként nem szabták meg a mérnöki végzettséget.
„Miután kiköltöztek innen a hadsereg és a belügyminisztérium alakulatai, még elég jó állapotban voltak az egyes épületek. Aztán rendre minden lerobbant” – mutatott rá. Hogy miért? A pénzhiány miatt, természetesen. Az említett bizottságot ugyanis az alapítók végül magára hagyták: önfenntartóvá kellett váljék. A kapott utasításoknak megfelelően működését a befolyó lakbérektől tették függővé. Ráadásul tavaly még a PHARE CBC pályázatukat is visszautasították az illetékesek. Ezzel együtt a megyei és a helyi önkormányzattal karöltve az idén ismét benyújtják a dossziét, amit előbb Kolozsváron, majd Bukarestben bírálnak el. A tét 5 millió euró, a leadási határidő pedig december tizenhetedike.
Noane szerint már épp ideje lenne aktuálissá tenni az 1999-ben elfogadott megvalósíthatósági tanulmányt, hisz az elmúlt öt esztendő alatt valamelyest megváltozott az erődítmény alaprajza, külalakja. Ebből kifolyólag a vár teljes restaurálása legkevesebb 35 millió eurót (évente 150 milliárd lej) és nyolc-tíz évi munkát igényel. Ehhez képest a városi önkormányzattól kapott 7 milliárd lej zsebpénznek számít.
Tehát: amíg a financiális gondok meg nem oldódnak, addig szóba sem jöhet az, hogy a székhely nélkül maradt Körösvidéki Múzeum birtokba vegye Nagyvárad történelmi örökségét.
Meghiúsult az ülésterem terve
Pár napja a műemlékké nyilvánított épületegyüttesnek az a 18. századi oldala vált a földdel egyenlővé, amit a két világháború között istállóként használtak, és amit a távolabbi jövőben konferenciateremmé akartak átalakítani. Az eső romboló hatásának meg a felelős szervek nemtörődömségének tulajdonítható „esemény” láthatóan nem háborította fel Noanét. Mentségére azt hozta fel, hogy ez a negyedik ilyen jellegű vesztesége a várnak, és nyilván nem az utolsó. Ezúttal ugyanis a közelben lévő műterem is alaposan megrongálódott...
Ezzel együtt a vár sorsát mégis sokan a szívükön viselik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a 2004. évi költségvetéséből a bizottság két cseréptetőt is kijavíttatott, a bejárat melletti ingatlan födemére pedig szigetelő anyagot helyezett.
Csupán romhalmaz volt
A két hete leomlott fal egy romépület részét képezte – nyilatkozta lapunknak Jakabffy László, az Ingatlankezelő Ügynökség (API) műszaki igazgatója. A „nagyon rossz állapotban lévő ingatlan” többi tűzfala még áll ugyan, de hamarosan azok is összedőlnek, így a régi lovardából előbb-utóbb csak a bástyafal marad meg, közölte a direktor. Jakabffy elmondta, hogy a Bethlen-bástyához tartozó épületben konferenciatermet szerettek volna megnyitni, ám rájöttek: projektjük kivitelezhetetlen. Az építmény ugyanis már régóta használhatatlan, még mellékhelyiségek sincsenek benne. Karbantartására azért nem volt lehetőség, mert a váradi önkormányzattól kapott 7 milliárd lejt a hajdani Fejedelmi Palota, illetve az egykori kaszárnya restaurálására fordítják. Az előbbi a Nagyváradi Állami Egyetem Képzőművészeti Karának ad otthont, és fedelén már javában dolgoznak; a beavatkozást 5,9 milliárd lejre becsülik. Jakabffy kételkedik abban, hogy a summa elegendő lesz terveik megvalósítására.
Egységben az erő
Tehetetlenségében mind a helyi, mind pedig a megyei önkormányzat abban reménykedik, hogy a PHARE CBC-program révén sikerül majd pénzt keríteniük a reneszánsz műemlék renoválására. Kívánságaikat beteljesítendő Szabó Ödön RMDSZ-es megyei tanácsos javaslatára a két testület egy olyan közös alapítványt fog létrehozni, amelynek Bihar megye műemléképületeinek, mindenekelőtt a nagyváradi várnak a megőrzése és védelme lesz a célja. Az erre vonatkozó határozattervezetet a megyei tanács augusztusi ülésén szavazta meg, kedden pedig kijelölték a testületet képviselő személyeket is. A megyei önkormányzat részéről Sárközi Sándor RMDSZ-es és Ioan Mang szociáldemokrata párti tanácsosok vesznek majd részt a civil szervezet munkájában.
A társulásra-közösködésre elsősorban azért van szükség, mert a két önkormányzat még együttesen is túlságosan szegény ahhoz, hogy elvégezze az immár nélkülözhetetlen beavatkozásokat. Az alapítvány annyiban javít majd ezen a siralmas-szégyenletes helyzeten, hogy általa – egyéb források mellett – az EU-s támogatások is megpályázhatóvá-elérhetővé válnak.
Gurzó K. Enikő
Pap Melinda
|