A templomban a pénteken tisztségében újraválasztott Tőkés László  püspök hirdetett igét. Prédikációjában szólt az elnémító félelemről, mely még mindig bennünk él. „Politikusok terelgetnek vissza a félelem aklaiba. Hallgatásunkkal csak magunkra hozzuk a veszedelmet. Nem Bihar megyei kiskirályok kegyeiből, nem a bukaresti hatalomtól, hanem Isten erejéből származik a mi reménységünk” – fogalmazott.

Igehirdetés után Molnár Júlia színművész Wass Albert Mikor a bujdosó Istennel beszélt című versét mondta el. Mostis Gergőtől, a Partiumi Keresztény Egyetem diákjától Márai Sándor Mennyből az angyal című versét hallgathatták meg a résztvevők. Ezután Hermán M. János egyházkerületi tanácsos beszélt a Ha túlélted, hallgass! című könyvről. Mint mondta, szörnyű pokolból hozta vissza az isten Nagy Gézát, aki megjárta a piteşti-i, zsilávai és szamosújvári börtönt. A szerző – kolozsvári nyugalmazott lelkipásztor – szólt arról, hogy 2002-ben kész volt a kézirat, s idén júniusban megvolt a legelső könyvbemutató. Egy ilyetén visszaemlékezés leírása nagyon megviseli az embert. A könyv nem egyszerű visszaemlékezés a börtönévekre, hiszen olyan borzalmas, ördögi praktikákról van szó benne, amikor is rabokkal kínoztattak rabokat. 1949 késő őszén, 1950 elején magasrangú tisztek adtak parancsot a rabok átnevelésére. A parancsot teljesítők beférkőztek a rabtársak sorába, kicsikarták belőlük a titkokat. A következő szakaszban veréssel, iszonyú kínzásokkal próbálták kiszedni az emberekből azt, amit még nem vallottak be a szekuritáténak. Mindent, ami a tudatukban, a szívükben rejlett. Teljes megüresítésre törekedtek, majd következett a kommunista ideológia beinjekciózása. Rabok gyötrése rendszeresen és módszeresen, mégpedig rabok által – sehol ez a jelenség nem fordult elő, csak Romániában. Kínában voltak még hasonló jelenségek. Piteşti-ről nem jöttek ki sem vitézek, sem hősök, csak áldozatok. A börtönben kialakultak az ún. komitétek, az ördögi munka elvégzésére alkalmas csoportok. 1950-51-ben folyt ez a „gyakorlat”. Mintegy 1500 fiatal egyetemi hallgatót kínoztak meg Piteşti-en és Szamosújváron, s 150 tagja volt a kínzócsoportoknak. A háttérben, a kínzók fölött pedig magasrangú tisztek álltak. Nagy Géza is egyetemistaként került rabságba, 24 évesen szabadult a fogságból. Hozzáfűzte: „Önvallomás az, ami reám bizatott. Csodákkal mentett meg az Úristen.”

Józsa Domokos orgonajátéka után Szacsvay László budapesti színművész olvasott fel Szacsvay Imre emberi és politikusi kvalitásait méltató prózarészleteket. Ezt követően Kordics Imre helytörténész tartott előadást az 1849. október 24-én Pesten kivégzett Szacsvay Imréről, akinek „csak egy tollvonás volt a bűne”.

A Himnusz eléneklése után a jelenlévők átvonultak a Szacsvay-szoborhoz, ahol Szacsvay László felolvasta mártír felmenőjének utolsó levelét, amelyet amaz a testvérbátyjához írott. A megemlékezés koszorúzással és a Szózat eléneklésével zárult.