Az utolsó órában
erdely.ma 2004.10.28. 21:32
Tőkés László nyílt levele Markó Bélához
Az utolsó órában fordulok az RMDSZ vezetőségéhez, Markó Béla szövetségi elnökhöz, valamennyi felelősen gondolkodó erdélyi magyar emberhez és az egész erdélyi magyar közvéleményhez, most, kisebbségi nemzeti közösségünk utóbbi tizenöt esztendős történetének legnagyobb társadalmi-politikai-erkölcsi válságának idején. Teszem ezt annak nyomán, hogy több éve tartó, következetes erőfeszítések ellenére, a közelgő országos választások küszöbén, romániai magyarságunk vészterhes megosztottságát még mindig nem sikerült leküzdenünk, és a román nacionalista, utódkommunista hatalom fogságába került RMDSZ-t alapvetően elhibázott politikájának útjáról nem sikerült visszatérítenünk. Konkrét módon a Markó Béla RMDSZ-pártvezetővel 2004. október 26-án meghiúsult közvetítési kísérletem késztet erre a megszólalásra.
(Előzmények) A korábbi próbálkozásoktól ezennel eltekintve, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács idén januárban kezdeményezett párbeszédet az RMDSZ-szel, személy szerint az RMDSZ elnökével, alapvető nemzeti érdekeink közös érvényesítése érdekében. Időközben a Magyar Polgári Szövetség is hasonló értelmű megkeresésekkel fordult a mind inkább totalitárius magyar pártként működő Szövetséghez. Mindhiába. Az idevágó javaslatok, jelzések, állásfoglalások ez év szeptemberében, októberében megszaporodtak. Közülük is a legfontosabbak a következők: a bihari MPSZ (szeptember-október), a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa (szeptember 28.), az erdélyi protestáns püspökök (szeptember 29.), a Romániai Református Egyház Zsinata (szeptember 30.) és az EMNT Állandó Bizottságának (október 15.) megnyilatkozásai. Október 6-án, Aradon én magam léptem fel párbeszédre irányuló javaslattal. A Markó Bélával váltott, több telefonbeszélgetés nyomán sűrű levelezés és különféle dokumentumok követték egymást, a következő dátumokon: október 12., 14., 15., 18., 19., 25. Párhuzamosan Szász Jenő MPSZ-elnököt is egy RMDSZ-MPSZ párbeszéd mihamarabbi létrejötte céljából kerestem meg, az EMNT képviseletében ekképpen vállalva a szembenálló felek közötti közvetítést. A jég végül is megtörni látszott. Közbenjárásom nyomán mind Markó Béla, mind Szász Jenő szövetségi elnökök beleegyeztek abba, hogy 2004. október 26-án megbeszélést folytassanak velem. Ezzel szemben viszont Markó Béla semmiképpen sem hajlott arra, hogy kettesben vagy hármasban Szász Jenő elnökkel is találkozzon.
(A meghiúsult közvetítés) Az október 26-i, kolozsvári kettős találkozó, mely a szembenálló romániai magyar politikai erőket volt hivatott párbeszédre és - lehetőleg - megegyezésre bírni, Markó Béla RMDSZ-elnök hajthatatlan visszautasítása miatt nem vezetett eredményre. Pedig a helyzet rendezésének a kulcsa az ő kezében volt. Furcsa és érthetetlen módon, miközben az RMDSZ hivatalosai bármely gátlás nélkül szövetkezni képesek a román versenypártokkal, köztük is az utódkommunista Szociáldemokrata Párttal - ezzel szemben mégcsak tárgyalni sem hajlandók a Magyar Polgári Szövetséggel.
"Tőkés sikertelenül közvetített" - áll egy újságcikk címében. A megfogalmazás félrevezető. Nem én voltam "sikertelen", hanem az RMDSZ, nevezetesen Markó Béla elnök párbeszédkészsége és nemzeti érdekeink iránti érzékenysége mondott csődöt. Pedig Markó Béla folyton nyitottságról és párbeszédről szónokol. Látványos akciót indított "Párbeszéd a jövőért" címen. Az RMDSZ választási programjának elnevezése is ez: "Párbeszéd az autonómiáért". Ezzel szemben viszont sem nemzetünk közös jövője, sem az autonómia ügye nem volt eléggé fontos számára ahhoz, hogy bár szóba álljon az autonómia által leginkább elkötelezett Magyar Polgári Szövetséggel. Párbeszédet hirdet az autonómiáért - tettekkel viszont nem hajlandó érte cselekedni, amikor is a székelyföldi autonómia ügyében a népszavazás kiírását maga gáncsolja. A jövőről "párbeszél", miközben konok elzárkózásával éppen erdélyi jövőnket, nevezetesen a parlamenti magyar képviseletet sodorja veszélybe.
Az RMDSZ politikai diskurzusa és gyakorlata között egyre mélyebb az ellentét. Markó elnök úr folyton együttműködésről szónokol, s a konfrontációval a kooperációt állítja szembe - miközben arrogáns módon utasítja vissza a felé kinyújtott kezet, sőt az általa vezetett RMDSZ valóságos nyomozóhatóságként és denunciánsként vállal cinkosságot az MPSZ képviselőit sújtó hatalmi önkénnyel, nevezetesen a demokratikus értékeket megcsúfoló román ügyészségi és rendőrségi szervekkel.
Szóval és tettel valóságos testvérháborút folytat mindennel és mindenkivel, aki nem kíván totalitárius egypártrendszerébe betagolódni. "A párbeszédhez alázat és felelősségtudat szükséges - mondja Markó Béla. - Ezért nincs mit tárgyalni egy olyan szervezettel, amely román pártoknak kínálja eladásra a magyar szavazatokat" - mondja. A mondottakkal ellentétben viszont éppen az említett alázat és felelősségtudat hiányzik az RMDSZ elnökéből. Nem hiányzik belőle viszont a képmutatás, hiszen egy olyan szervezetnek a nevében ítélkezik, amely az idők folyamán éppen a román pártokkal, köztük az utódkommunista SZDP-vel való elvtelen megalkuvásban jeleskedett, és tűnik ki ma is.
A párbeszédről ágáló és a román pártokkal való együttműködést kárhoztató RMDSZ maradék hitelének az elvesztését kockáztatja, amikor: képviselője az Országos Átvilágító Bizottságban tisztára mossa a Nagy-Románia elnökjelöltjét, Vadim Tudort (1); amikor parlamenti képviselői az utódkommunistákkal együtt szavaznak a szólásszabadság ellen (2); vagy amikor Ügyvezető Elnöksége pusztuló magyarságunkat kigúnyolva azt nyilatkozza, hogy: "Románia alkotmánya pozitív diszkriminációt alkalmaz a nemzeti kisebbségek irányában" (3).
Mindezek láttán joggal vetődik fel a kérdés: egyáltalán van-e kivel, és érdemes-e, szükséges-e az RMDSZ-szel párbeszédet folytatni? Vajon kit és milyen érdekeket képvisel az a pártszervezet, amely az elnyomó hatalomnak behódoló, cinkos politikájával alapvető magyar érdekeinket, puszta megmaradásunkat veszélyezteti?! Következésképpen: az október 26-i, kolozsvári közvetítési kísérletnek éppen azért kellett meghiúsulnia, mert az RMDSZ pártbizottsága valahogyan úgy viszonyul az autonómiához, miként a volt kommunisták a békeharchoz. Frunda György előző államelnökjelöltnek is csak arra kellett annak idején a külhoni állampolgárság, hogy annak hátszelével a jelöltetéséhez szükséges aláírásokat összegyűjtse. Hozzá hasonlóan, Markó Béla államelnökjelölt is, miközben maga siklatta vakvágányra az autonómia ügyét, most viszont az RMDSZ autonómia-programjával kampányol megtépázott hitele és népszerűsége visszaszerzéséért. Úgy tűnik egyébként, hogy számára a "párbeszédnek" is csak arculati jelentősége van. Közvetítési kísérletem meghiúsulásának oka is elsősorban az, hogy kettőnk találkozását szintén csak választási propagandára kívánja használni.
(Utolsó kísérlet) Annak ellenére, hogy Markó Béla és csapata súlyosan visszaélnek erdélyi magyar népünk és választóik, illetve jóhiszemű partnereik és nemzettársaik bizalmával - ezúton még egy utolsó kísérletet teszek a szándékosan elszabotált és meghiúsult politikai párbeszéd előmozdítására.
Tegnap újabb megkeresést intéztem Markó Béla és Szász Jenő szövetségi elnök urakhoz, a megegyezés érdekében. Ma, egy nappal a választási listák letételi határidejének a letelte előtt, nemzeti közösségünk létérdekeit mindenek fölé helyezve, még egyszer arra kérem Markó Béla elnököt, hogy eddigi - elhibázott - álláspontját felülvizsgálva - az utolsó órában - nyisson teret az erdélyi magyar nemzeti összefogásnak.
2004. október 28.
Tőkés László püspök az EMNT elnöke
|