Vajon ennek így mi lesz a vége, vajon azok, akik a szétszakadás hívei, vagy azok, akik a diktatórikus egységet akarják képviselni több, mint tíz éve, azt hiszik, hogy így az erdélyi magyarság elér valamit, jobb lesz. Szerintem mindenki belátja, hogy ez veszélyes játék, és a tűzzel nem szabad játszani!

            Az Ünnep megünneplésének délutánján, mikor a helyszínre érkeztem boldogság fogott el, „mennyien vagyunk”, mert váradon még ennyi magyar embert koszorúzni, ünnepelni nem láttam. És akkor mikor elindult a fáklyás menet, és sokan ott maradtak, várták a tovább ünneplöket, várták a polgári erőket elszomorodtam. Olyan nagydolog lenne, együtt ünnepelni? Mindenki ugyanúgy felszólalhatott volna, és véleményét, állásfoglalását elmondhatta volna, mert egyek vagyunk MAGYAROK. 

            De azokat is megértem, akik ott maradtak, mert nekik is igazuk van, eltelt közel 15 év és sok nem változott helyzetünkön. Azokat, amiket ma emlegetnek dicső tettként már rég ki kelet, volna, harcoljuk, és megérdemeljük. És az idő nem nekünk dolgozik, mert napról napra kevesebben vagyunk.

            De ennek NEM ez a módja, hogy különválunk és így is parányi nemzetünket, kettéosztjuk.

            A Fő utca végétől gyorsan visszafordultunk, hogy a másik rendezvényen is részt vegyünk, mert mi mindkét tábort támogatjuk és nem kétszínűségből, hanem azért mert mi egyet akarunk. És ha ezt a két fél nem veszi észre, akkor az nagy baj.

            A választásokon nem tudjuk kire fogunk szavazni, ha így marad a helyett, de valószínű, hogy mindegy is lesz, mert így egyik sem fog jól szerepelni.

De bízzunk az időben és emberben, a józan gondolkozásban!