Ez a méltatlan helyzet jellemzi ugyanakkor az RMDSZ gyáva és megalkuvó politikáját, hiszen helyi szinten immár majd 18 éve együtt irányítják Szt. László városát a megszálló románokkal, és ezen idő alatt nem találtak időt és alkalmat arra, hogy ezt a kegyeleti kérdést rendezzék közösségünk számára megnyugtató módon.

        Az EMI kicsiny, de lelkes csapata pedig megunta a politikacsinálók hazaárulással felérő semmittevését, és saját kezébe vette az ügyet. Szerény anyagi kereteihez mérten egy emlékkeresztet készíttetett, és egy rövid, méltóságteljes megemlékezés keretében elhelyezte azt az egykori hősi parcella szélén (természetesen bármiféle "engedély" kérését mellőzve), ahol most cinikus módon a magyar hősökre rátemetett szovjet és román katonák nyugszanak.

        A keresztállítást rövid műsor és áhítat követte. Imát mondott Pálfi József Várad-Réti református lelkipásztor, valamint alkalomhoz illő verseket szavalt két fiatal, Tamás Renáta, és Lovassy-Cseh Tamás. Ezt az EMI váradi tagszervezete elnökének rövid beszéde követte, amelyben a hősöket követendő, a mai hazánkat bitorló gengsztereket pedig elrettentő példának állította a hallgatóság elé. Egyúttal felszólította a városi tanácsba a közelgő választások alkalmával bekerülő magyar politikusokat, azonnal vessék fel egy méltó Hősi Emlékhely kérdését, és mindent tegyenek meg annak létrejötte érdekében. A megemlékezés végén a megjelentek a kegyelet és hála virágait helyezték el a rögtönzött kegyhelyen.