A rendszer – módszer váltás óta, szép számmal jelentek meg polgári és ifjúsági szervezetek, szerte Erdélyben. Én azonban – magyar fiatalként – leginkább az utóbbiakra koncentrálok, s próbálom kritikusan szemlélni ezek alakulását és működését. A Jóisten megadta nekem a szerencsét, hogy magam is tagja lehetek egy ilyesfajta formációnak, s tehetem ott a dolgom, mikor jól s mikor kevésbé. Nem árulok el nagy titkot ha kimondom: az Erdélyi Magyra Ifjak ( EMI ) nagyváradi szervezetének vagyok tagja. Ebben a városban azonban, nem csak ez az egy olyan tömörülés van, ahová a fiatalok csatlakozhatnak, s eltölthetik az idejüket értékesen(?), hasznos tetteket véghezvíve(?), s egy célt szolgálva. A számos másfajta szervezet között, én mégis csak egyet emlitenék meg, s csak egyről írnék most, abból az egyszerű gyakorlati okból, hogy talán ez a legtöbb embert tömörítő. ( Hogy sajnos vagy nem sajnos, hát azt döntse el mindenki maga! )

                  Nevezzük nevén a gyermeket! Akiről írni akarok, az a Nagyváradi Magyar Diákszövetség, alias NMD. Sokáig    ( talán ez év elejéig ) nem igen volt dolgom az NMD-vel, s így nem is tudtam rólluk túl sokat. Miután azonban, a középiskolai élet szerves tagja lettem, betekintést nyertem ezekbe a körökbe is. Egy félév után tehát megérett bennem ez a kis írás. Létezik 1990 óta ugynanis ez a szervezet, amely a honlapján így ír magáról : „ Nagyváradi Magyar Diákszövetség     ( ... ) 15 éves folyamatos tevékenységgel szolgálja a nagyváradi magyar diákságok, működési palettája minden évben bővül. ”Nincs is ezzel semmi baj, szép szavak ezek. Ám biztos vagyok abban, hogy van olyan pap aki vizet prédikál és bort iszik. Mint ahogyan biztos vagyok abban is, hogy az NMD honlapján olvashatók is pusztán csak „ prédikációk ” , s a háttérben szó sincs a magyar diákság szolgálatáról. Megeshet valóban, hogy én vagyok túlságosan konzervatív, de ezt döntse el mindenki maga! Miért hoztam fel ezt a közmondást? Mint mondtam, elkezdtem középiskolás tanulmányaimat, s így havonta találkozom az osztályteremben olyan plakátokkal, melyek a „ fergeteges ” NMD „ bulikat ” hírdetik, enyhén szólva is érdekes ajánlatokkal. Olyan bulik ezek, ahol a legnagyobb dicsőség ha valaki a felismerhetetlenségig lerészegedik, s ahol a legnagyobb örömet az jelenti, ha az NMD jóvoltából kapsz „ 1 üveg Whiskeyt vagy Vodkát vagy 1 Cognac megvásárlása esetén kapsz 4 Hell energiaitalt vagy 1 pezsgőt ingyen! ” ( idézet az NMD programajánlójából ). Úgy látszik az NMD szintjén, ezt jelenti a nagyváradi magyar fiatalság szolgálata. Sajátságos szellemi magaslatukat, azonban nem csak egy – egy ilyen rendezvénynek aligha nevezhető valamin mutatják meg. ĺrásos formában is rendszeresen meggyalázzák nagyváradi magyar kultúránkat. Megjelentetnek ugyanis, egy újságnak csak sértő szándékkal nevezhető kiadványt, melyet stílusosan Pár sornak / Pár sörnek neveznek. Már a cím is eléggé tükrözi, a kúltúra hiányát, ám a tartalma még inkább ki – ki veri nállam a biztositékot. Egészen egyszerűen, se eleje se vége, mondandó nélküli cikk formájú firkák jelennek meg, négy oldalon, követhető rendszer nélkűl. Egy azonban közös mindegyik kreációban: céljuk fényezni az NMD-t s hírdetni annak zseniális programjait. A teljesen elkeserítő mégsem ez. Jóval inkább az szomoritja el az embert, hogy ennek a szervezetnek, 424 beiratkozott és számontartott tagja van. Elgondolkodtató számadat... Négyszázhuszonnégy embert sikerűl a legtökéletesebben manipulálni, s sikerűl figyelmüket elforditani, a valamicske kúltúrát nyújtó rendezvényektől. Elkeseritő belegondolni abba, hogy megannyi magyar fiatalnak a legnagyobb szórakozást az jelenti, ha elmehet egy – uram bocsáss’ a kifejezésért – „ spuma party ”-ra, s ott megrészegedve végigmulatja az éjszakát. Természetesen nem azt mondom, hogy a fiatalságnak nem kell szórakozás. Sőt! Igenis kell. De mint annyi mindent, azt is meg lehet oldani igényesen, civilizált körülmények között, s meg lehet oldani úgy is, hogy a ki- és belépésnél testőrök motozzanak, ellenőrizzenek, s a rendőrség is gyakori látvánnyá váljék. Kérdés, hogy az e az NMD érdeke, hogy kulturált / gondolkodó fiatalságot neveljen fel, vagy az, hogy potenciális fogyasztókat alakítson ki belőllük akik azt csinálnak, és akkor amit és amikor az éppen aktuális vezetői körök mondanak és óhajtanak.

Egyvalamin még el – el gondolkodom mostanában. Oly’ sok vádat kap az EMI helyi és országos szinten is, hogy radikális, szélsőséges meg miegymás. Amennyiben az számit radikalitásnak, hogy az ember kiáll saját igaza mellet, kiáll a Magyar Múlt és méginkább a Magyar Jövő mellet, akkor tiszta szívemből vállalom, hogy radikális vagyok. Azt az egyet nem tudom, hogy az NMD vezetősége, büszke lehet e tiszta és teljes szívéből valamire? Elmondhatja-e majd,jópár év múlva, hogy igen! - maradandót alkottam! Valószinűleg így lesz... Mert nekik sikerűlni fog kiölni a már igy is nagyon halványan pislákoló magyarságot az itteni fiatalságból. Nagy dicsőség ez ám bizonyos körökben!
 

Hadd szóljak végezetűl azokhoz is, akik mint szülők olvassák ezt a néhány sort! Sokan vannak ugyanis, tudom, akik óckodnak az EMI-től, mert féltik gyermeküket. Noss, kedves szülők! Nézzenek utánna a dolgoknak, mert nem biztos, hogy az EMI az akitől félteni kellene a gyermekeket. S az elmúlt évek során egyre inkább bebizonyosodik ez. Láthatják ugyanis, hogy megoszlik „ becsületesen ” a munka s a tennivaló, mert míg az NMD megtanítja a fiatalokat inni, zűlleni, addig az EMI is megpróbál valamit átadni nekik, valamit aminek a továbbadása talán hosszab ideig tart, de annál tovább él ...

Lovassy T.