EMI-közlemény a repülőhídról

Két hete keseríti a nagyállomás környékén élők amúgy sem egyszerű életét a repülőhídként ismert gyalogos vasúti felüljáró lezárása. A tavaly még arról értesülhettünk, hogy a CFR a hidat le akarja szerelni és más helyen ismét felállítani Az idén augusztusra, polgári tiltakozás hiányában, már mellébeszélés nélkül tudatták, hogy egyszerűen lebontják és ócskavasként értékesítik. Az ügy, mint cseppben a tenger, híven mutatja, a minket körülvevő hivatali élet és a folyton ránk hivatkozó „érdekképviselet” összes jellemzőjét.

 

 

 

De kezdjük a bontás ellen szóló érvek kifejtésével, már csak azért is, mert mellette szólót eleddig nem találtunk . Az önkormányzat és a CFR közölték, hogy a hídat azért lehet lebontani, mert a nagyállomás alatti aluljárót meghosszabbították a Hegyesi Márton utcáig (str. E. Teodoroiu), így az átjárás „biztosítva van”. Hát nincs! Ugyanis a Hegyesi Márton utcának csak az egyik oldalán van járda és azt is inkább csak – Tamásit parafrazálva – úgy jellemezhetnénk, hogyha az ember a majomtól, akkor a járdák bizonyosan ettől a járdától származnak. Tisztelettel megkérnénk városunk vezetőit, önkormányzati, szolgálati luxusautóikat támasszák a kerítésnek és próbálják meg a tárgyalt útvonalat úgy végigjárni, mint más halandó ember teszi. Előbb beszívják az aluljáró átható vizelet szagát, kikerülik az ott tanyázó csavargókat, (ha szerencséjük van, nem rabolják ki az aluljáró használóját) és megteszik az állomás mögötti mintegy 150 métert a lezárt repülőhíd végéig az alig egy méter széles járdán, parkoló és az úttesten száguldozó autók között szlalomozva. Ha mindezt megtennék, akkor minden bizonnyal több empátiával viseltetnének azokkal szemben, akik nem csak egzotikus kisérletképpen járnak gyalog.

A repülőhidat a múlt század elején építették, építettük. Több mint száz esztendőn át szolgálta közösségünket, túlélte a két világháborút, a vasútállomás 1944-es bombázását, a Ceausescu-féle „fejlesztéseket” (pl. az állomás főépületének felbecsülhetetlen értékű eredeti öntöttvas előtetőjét a 80-as évek végén vitték el ócskavasnak). A repülőhíd szerves része lett a környék városképének és nem mellesleg olyan szegecselt illesztésű rácsostartós szerkezet, mely gyalogoshídként egyedi a megyében.

De menjünk tovább, ugyanis, talán első hallásra furcsa lehet, de ebben az országban is vannak törvények, például a műemlékek védelméről szóló 422-es számú. Ez azért fontos adalék, mert a többek között, az önkormányzat saját honlapján közzé tett lista szerint is a nagyállomás egész együttese műemlék (183. tétel, „Ansamblul statieiCFR Oradea”). Ezekből az következik, hogy bármilyen építési vagy bontási munkálathoz szükséges a kolozsvári székhelyű Területi Müemléki Bizottság hivatalos jóváhagyása. Először azt gondoltuk, hogy csupán ez hiányzik a bontáshoz, de még minket is meglepő módon kiderült, nem csak a műemlékesek jóváhagyása, hanem az önkrományzat bontási engedélye sem létezik. A CFR képviselője nyilatkozatában közölte, hogy a vitatott műtárgy a CFR területén van, ezért azt tesznek vele, amit akarnak. Az elképesztő kijelentésen túl attól vált tipikussá az eset, hogy közben az önkrományzat szóvivője, Petri Csilla közölte, hogy a városháza jóváhagyta a bontást. Nem tudja a bal kéz mit csinál a másik bal!

De ezt is lehet fokozni, ugyanis a magyarázkodók és mentegetőzők kórusába egy oktávval feljebb lépett be maga az RMDSZ fő „műemlékes szakértője”, Sárközi Zoltán tanácsos úr is. A Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány elnöke(!)-ként a következő valótlanságkat állította a Kossuth Rádió „Határok nélkül” című műsorában (meghallgatható a Magyar Rádió hangtárában): „az önkormányzat kénytelen volt belegyezését adni a bontáshoz”, „a híd a régi elemekből már alig őriz valamit”, „az állomás épülete nem műemlék”. Hazugságok határok nélkül! Ezek után csoda-e, hogy csak az elmúlt tíz évben az RMDSZ-hez kötődő üzleti körök miatt olyan pótolhatatlan műemlék jellegű épületek, illetve ipartörténeti emlékek pusztultak el városunkban, mint a valamikori Dreher sörgyár, a Kolozsvári úti szeszgyár vagy az Aradi úti laktanyák. Ennyit az érdekvédelemről. Illetve az RMDSZ-ről. Felmerül a kérdés, mégis kinek és milyen érdeke fűződik a híd eltüntetéséhez, valóban emnnyit érne az ócskavas? Többektől elhangzott, hogy műszaki okai is lennének a bontásnak és hogy „hatástanulmány” készült a témában. Nos, ilyen esetben nem hatástanulmányt készítenek, hanem egy statikus szakértő szakmai jóhíre kockáztatása nélkül, műszaki szakértői véleményt készít, mely dokumentum egyébként előfeltétele lenne esetünkben a nemlétező bontási engedélynek. Gyanítható tehát, hogy ez sem létezik.

Így működik jelenleg a településrendezés és a műemlékvédelem az európai városnak nevezett Nagyváradon és mindez magyar emberek, RMDSZ-es vezetők aktív részvételével. Sajnos hiába követeljük a felelősök megnevezését és számonkérését, az elmúlt időszak is híven bizonyította, hogy városunk a teljes következményeknélküliség megyei jogú fészke.

Mi annyit kérünk az önkormányzat illetékeseitől, sok nagyváradi magyar és román polgártársunk nevében, szíveskedjenek a repülőhidat békén hagyni és azt a közérdek nevében újra megnyittatni a gyalogos forgalomnak.

az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének elnöksége