Mit mondtunk, mit ígértünk?

Hogy nemzeti érzelmű ifjúsági szervezetként, tehát veletek együtt megpróbálunk
ellenállni annak a nyugatról útjára indult gondolkodásmód-divatnak, amely
elnemzetietlenít és erkölcsileg lezülleszt.

A tavaly azt mondtuk, harcolni kell ez ellen, vagy legalább ellenállni. Tudom,
mondani könnyű és jól hangzik, de nem alternatíva nélküli, anarchista, konok
Nyugat-ellenességről beszélek. Azt hirdettük meg tavaly, úgy kell, illetve úgy lehet
magyarnak megmaradni, ha újratanuljuk, kik vagyunk, megismerjük értékeinket,
múltunkat és megéljük kultúránkat. Ha ez megtörténik, nem kell már „védekezésről”
vagy „ellenállásról” beszélnünk, hiszen ha az ember megismeri önmagát, tudja, honnan
indult, hol van most és merre tart, nem kell lépten-nyomon elgondolkodnia azon, mi
jó neki és mi nem.

Azt mondtam, megismerni múltunkat, értékeinket, tudni, hol vagyunk és hova tartunk.
Az EMI elkezdte a munkát. Első nagy „forradalmi tette” a tavalyi Wass Albert
felolvasómaraton, melynek során 17 helyszínen több száz ember olvasta együtt,
egyidőben a XX. század egyik legjelentősebb magyar íróját, akinek a szobrait ma nem
állíthatják ki és akinek művei nem szerepelnek az erdélyi magyar tantervben. Azóta
sokkal több ember ismerkedett meg az íróval, sikerült elérnünk, hogy rengeteg ember
lett kíváncsi Wass Albetre és kezdte olvasni műveit.

Aztán levetítettük Erdély legfontosabb városaiban a Trianon-filmet. Mert véget
akartunk vetni annak az állapotnak, hogy a trianoni diktátumról 1945 óta nem szabad
beszélni, ez egy letakart, de be nem forrt seb az erdélyi magyarság szívén. Ahhoz,
hogy tudjuk, hová tartunk, ismernünk kell azt is, hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe,
hogyan lett kisebbség belőlünk a saját hazánkban. A filmbemutató körúttal nemcsak
azt értük el, hogy több száz ember látta a filmet és hallgatta Koltay Gábor és
Raffay Ernő előadását, ami legalább olyan fontos: egy országnyi román kerülhetett
szembe egy, a hivatalostól eltérő történelemszemlélettel, mikor a botrány nyomán az
egyik adó levetítette a filmet. Elértük, hogy mindenki látni akarta a filmet, és
sikerült végre bevinni Trianon kérdését az erdélyi magyar és román közbeszédbe. 60
év után.

És végezetül, ami szintén tökéletesen beillik az egy évvel ezelőtt meghirdetett
magyarító EMI-forradalom egyik kiemelten jelentős mozzanata, az a március 5-i Eörsi
Mátyás-látogatás, melynek során az EMI országos gyűlése közvetítette az idelátogató
SZDSZ-es politikusnak, hogyan érezte magát az erdélyi magyarság a NEM után, melyet
december 5-én kaptunk, részben nekik köszönhetően. Nemcsak Eörsinek szólt ez, hanem
mindenkinek, aki nemet mond a nemzet egységére, és ezzel azt is elmondtuk, merre NEM
akarunk tartani. Értesüléseink szerint Gyurcsány Ferenc, a NEM-kampány főszereplője
Kolozsvárra készült ezen a napon, mert azt hitte, december 5 után neki ezt is
szabad. Értesüléseink szerint értesült arról, hogy NEM, NEM szabad. Ezért nincs itt
köztünk. Aki bánja, szidjon meg érte.

Amikor egy évvel ezelőtt forradalmat hirdettünk, az EMI viszonylag kis szervezet
volt, a hangja nem hallatszott túl messzire és nem volt elég erőteljes. Most más a
helyzet: jó hírem van: büszkén elmondhatjuk, újra vannak márciusi ifjak, és van egy
nemzeti érzelmű civil szervezet, amely őket tömöríti. Él tehát 48 szelleme,
általatok, általunk!

Az EMI jelenleg az első nemzeti tábor előkészítésén dolgozik, mely augusztus 11-15
között lesz a székelyföldi Zabola melletti Csipkésben. Ott - az előadásokon,
koncerteken kívül - kidolgozzuk, hogyan tovább. Tehát: szeretettel várunk minden
érdeklődőt az első nemzeti ifjúsági táborba, találkozunk Zabolán!