Gulyás István: A Hírtelevízióban A nap vendége Tőkés László Királyhágó-melléki református püspök, üdvözlöm, püspök úr.

Tőkés László: Jó estét kívánok.

G. I.: A Román Központi Választási Iroda azt a határozatot adta ki, hogy az Erdélyi Magyar Polgári Szövetség nem indulhat a romániai választásokon. És ugye Önök ezt megfellebbez-ték a Román Legfelsőbb Bíróságnál, és a Román Legfelsőbb Bíróság szerint – megpróbálom elmondani románul – az ügy: „respinska in adissibile” – nehéz nyelv, bár latin –, tehát ez azt jelenti, hogy a választási iroda döntései azok nem megfellebbezhetőek. Ez azt jelenti, hogy a romániai fellebbviteli lehetőségeket kimerítették, ugye?

Tőkés L.: Legalábbis ezen panasz ügyében, vagyis a bejegyeztetés, a tulajdonképpeni beje-gyeztetés ügyében, ami jogi szempontból elképesztő, hogy nincsen feljebbviteli lehetőség. Tehát nem is a panaszt…

G. I.: Gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Választási Iroda az adott esetben nagyobb közhata-lom, mint a Legfelsőbb Bíróság?

Tőkés L.: Ebben az esetben azt jelenti, hogy azt a jogelvet veszik semmibe, hogy minden határozatnak van feljebbviteli útja. Ez önmagában elképesztő, és akkor még nem beszéltünk arról a konkrét ügyről, hogy egy ötvennégyezres aláírással megtámogatott törvényes kezde-ményezést semmibe vesz a Központi Választási Iroda. Ezt még elmondani sem lehet tulaj-donképpen, azt jelenti a jogorvoslati lehetőség hiánya.

G. I.: Kinek a győzelme ez? Ez a román hatalomé vagy pedig az RMDSZ győzelme? Mert azért azt tegyük nyilvánvalóvá, hogy az Erdélyi Magyar Polgári Szövetség és az RMDSZ között azért nem felhőtlen a viszony.

Tőkés L.: Együttes győzelme a hatalomnak és az RMDSZ-nek. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a politikának ez esetben sincs nemzetisége, vagyis az RMDSZ egyre inkább az utódkommunista szociáldemokrata pártnak a magyar tagozatává válik, és messzemenően…

G. I.: Az MSZP-re gondol?

Tőkés L.: Az MSZP-nek a megfelelője, igen, az SZDP, és messzemenően megfelel az RMDSZ annak a követelménynek, hogy a magyarok intézzék el a magyarokat, és a hatalom mossa a kezét, hogy az RMDSZ-nek nem kell az MPSZ. Az RMDSZ elnöksége már sűrűn fenyegetőzik hónapok óta, hogy kidobja az RMDSZ-ből Szilágyi Zsolt képviselőt és Pécsi Ferenc szatmári képviselőtársát, mindenütt, úton-útfélen gyalázzák, hazugnak nevezik, hitel-telennek és megbízhatatlannak bélyegzik ezeket a jeles, európai térfélen is működő képvise-lőket, akik bírják a választóik bizalmát. 1989-hez képest ez a nagy változás, hogy míg kez-detben és a kezdeti időszakban fej fej mellett és kéz a kézben harcolt a magyarság a jogaiért, azóta olyanképpen oszlott meg a magyarság, hogy van, aki a hatalommal tart, az a kóser ma-gyar, az „a mi emberünk” – mondja a hatalom –, ezek partnerek számunkra, a másik oldal viszont szélsőséges, románosan szólva extrémista, nacionalista, irredenta, horthysta, és tehe-tetlenül látjuk, mert ahogyan keményebben fogalmazunk az RMDSZ hivatalos vezetőivel szemben, rögtön minket kiáltanak ki egységbontónak, holott mi tulajdonképpen a magyar köntösben megjelenő román hatalmat bíráljuk, amely ez esetben antidemokratikus, teljesen megtagadja az 1989-es indulását, hiszen öt-hat évig az RMDSZ a legdemokratikusabb ro-mániai politikai szerveződésnek számított, most viszont már ott található a barikád másik oldalán, a nacionalista, kommunista oldalon.

G. I.: Püspök úr, talán egyszerűnek tűnik a kérdés, de azt hiszem, hogy nagyon bonyolult rá a válasz. Kinek az érdeke, hogy ez történjen a magyarsággal Erdélyben?

Tőkés L.: Első renden a román hatalom érdeke, másodsorban azok érdeke, akiket érdekeltté tettek ebben a politikában. Az érdekeltség forrása a pénz és a hatalom.

G. I.: Kollaborálnak?

Tőkés L.: Igen. Azért differenciálni kell ezen a téren. Van egy olyan fajta jóhiszemű, még mindig jóhiszeműnek nevezhető magyar vezető réteg, amelyikkel elhitették, hogy vagy erre jösztök, ahol a zöld jelzést kapjátok – és akkor közlekedhettek –, ha pedig nem akartok ve-lünk tartani, akkor lerúgunk a pályáról, diszkvalifikálunk vagy legalábbis piros lapot muta-tunk.

G. I.: Kik ezek?

Tőkés L.: Ez a jobbik rétege az RMDSZ-nek, amelyik jóhiszeműségből végzi ezt a nemzet-ellenes politikát, vagy már látja, hogy eltévedt, de már nem tud kiugrani a táncból, annyi szállal kötődik egy elhibázott magyar politikai irányvonalhoz. De van a rosszabbik oldal, itt idegenkezűség állapítható meg, akiket egyszerűen behívtak a román elvtársurak, és azt mondták nekik, hogy fiúk. Vagy erre jösztök, vagy velünk tartotok, vagy nem terem nektek babér – lássátok be, hogy még mindig jobb nektek, hogyha holmi morzsákat kaptok, enged-ményekkel sietünk a segítségetekre, tudjátok igazolni magatokat a magyar választók előtt, hogy mégis valamit elértetek –, vagy ha nem, akkor nem terem nektek babér. Ezek viszont az idegen beavatkozás következtében korrumpálódott, megvásárolt, lefizetett, megnyert embe-rek.

G. I.: Mondana neveket?

Tőkés L.: Akik pont olyan státusznak örvendenek, mint a román nemzetiségű politikustársa-ik. Ezeknek az élén áll a Neptuni néven nevezett vonal, akik 1993–94-ben az RMDSZ man-dátuma nélkül titkos tárgyalásokat folytattak az akkori utódkommunista párttal, a társadalo-mi demokrácia pártjával – amit most már szociáldemokrata pártnak neveznek –, ezek meg-egyeztek a kis lépéseknek, a pragmatikus vonalnak nevezett politikai irányvonalban, feladták az autonómiát, a magyarság alapkövetelését. Feladták a kollektív jogokat, és ennek fejében kapnak maradékjogokat, engedményeket és egyre több pénzt. Közismert az a botrány, ami éppen egy-két hónapja robbant ki – eddig csak a felszín alatt izzott –, hatalmas kormánypén-zek feletti kizárólagos rendelkezés jogát nyerte el az RMDSZ operatív tanácsa, amelyet bát-ran nevezhetünk az RMDSZ központi bizottságának, mely teljhatalmú hatáskörrel osztja el, tavaly 37 milliárd leit osztott el, amit a magyar közösségnek adott a román költségvetés, ezen felül még kapja az RMDSZ mint politikai alakulat a pártpénzt, az is körülbelül 7–10 milliárd lei…

G. I.: Ezek kőkemény vádak, püspök úr…

Tőkés L.: Természetesen, kőkemény valóságról van szó.

G. I.: Ezeket Ön tudja bizonyítani…

Tőkés L.: Ezek mind bizonyíthatók, ugyanis…

G. I.: De hát ha ez megtörtént… És ebből az erdélyi magyarságnak csak az a része kap, amely az RMDSZ fennhatóságát elfogadja, tehát mondjuk a Polgári Szövetség, illetve a hoz-zá kapcsolódó politikusok nem.

Tőkés L.: Ennél rosszabb a helyzet. Tehát példának okáért ennek az összegnek csak 27 szá-zalékát pályáztatta meg nyilvános pályázaton az RMDSZ, 73 százalék úgy oszlik meg, hogy körülbelül 30 százalékát, a másik 30 százalékot saját céljaira használt fel a párt – ez már bizonyított dolog –, vagyis amit szigorúan sújt a román törvény, ez olyan, mint hogyha köz-pénzeket magáncélra használnának fel, pártpénzként használta fel a közösségi, a polgári szféra a nemzeti közösség javára szánt pénzeket az RMDSZ, és a maradék mintegy egyhar-madról nem tudjuk, hogy kiknek adták, ez a klientúraépítésre, a harmadik harmad a klientúraépítésre használt pénz.

G. I.: Tehát úgy gondolja, hogy ez korrupció. Tettek ebben az ügyben feljelentést?

Tőkés L.: Hát nézze, én azt gondolom, hogy nyugaton például a pénzek eltérítése a legsú-lyosabb bűnvádi kategóriába tartozik – és akkor még nem beszéltem a magyarországi pén-zekről, arról a Progress Alapítványról, amelyet a státusztörvény anyagi háttere gyanánt hoz-tak létre, de az utóbbi, a státusztörvény legutóbbi, román–magyar egyezmény általi kiherélé-se következtében megszűntek a státuszirodák, ennek következtében értelmét veszítette maga az alapítvány, amely leginkább a státuszirodák fenntartására jött létre.

G. I.: Ugyanakkor továbbra is megy ki ez a pénz?

Tőkés L.: Továbbra is jön, illetve erről a részről nem tudok világosan nyilatkozni, mert mi is most firtatjuk, de arról már igen, hogy a több mint egymilliárd forintnyi eddigi támogatás az teljes egészében átment az RMDSZ tulajdonába, tehát szintén párpénznek használják, párt-infrastruktúrának: számítógépek, infrastruktúra minden eleme, autók, irodák, irodafelszerelések, ezek átmentek mind az RMDSZ-hez, ezért kilátástalan az MPSZ, a Magyar Polgári Szövetségnek a helyzete vagy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács helyzete. Mi hónapok óta követeljük, hogy nemcsak hogy a MÁÉRT-ban [= Magyar Állandó Értekezlet] legitim képvi-seletként vegyünk részt, mert megillet bennünket ez a hely, hanem ugyanakkor követeljük, hogy a pénzelosztás mind Bukarestben, mint Budapesten ezen politikai realitásoknak megfe-lelően történjék és a civil szférának a figyelembe vételével az egyház és a civil szféra bevo-násával.

G. I.: Ezzel gyakorlatilag most mind a bukaresti döntéssel – itt elsősorban most a bukaresti döntéssel – az történt, hogy Önöket mint a Magyar Polgári Szövetséget Erdélyben nem ve-szik figyelembe sem mint civil szerveződést, sem mint politikai szerveződést. Mi a helyzet Magyarországon? A magyar hatalom sem hajlandó Önökkel?

Tőkés L.: A legutóbbi Medgyessy-látogatáskor, az aradi szabadságszobor felavatásakor a híradások szerint Medgyessy Péter találkozott Markó Béla szövetségi elnökkel, és újból el-ismételte, hogy nem szabad megbontanunk a magyarság egységét, és messzemenő támogatá-sáról biztosította az RMDSZ eme, ilyen értelemben vett egységes vezetőségét.

G. I.: Tehát Önökre ezek szerint a magyar hatalom úgy tekint, mint a magyarság egységének a megbontóira.

Tőkés L.: Igen, és nem is fogad bennünket, tehát mondanom sem kell, hogy az Erdélyi Ma-gyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség… A Magyar Polgári Szövetség nyílt leve-let intézett Medgyessy Péterhez, minekutána a szokásos úton nem érte el azt, hogy a színe elé kerüljön a miniszterelnöknek. Mi magunk felhívással fordultunk, és levélben kerestünk meg minden főméltóságot, minden pártot, minden országos főméltóságot, hogy fogadjanak. A kormányzati oldalon lévőknél nem értünk el semmi eredményt. Gyakorlatilag semmibe vesznek bennünket. Tehát nemhogy nem értenek velünk egyet, hanem ignorálnak. Ez főleg a politikai céljaink szempontjából és a magyar nemzetpolitika szempontjából nagyon szomorú, ugyanis aki nem támogatja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, az nem támogatja az auto-nómiát. Aki nem támogatja az MPSZ-t, a Magyar Polgári Szövetséget – mely a legelkötele-zettebb az autonómia iránt –, gyakorlatilag az autonómián üt, tehát a kollektív jogok alapján önálló politikai alanyként tevékenykedő politikai irányzatot sújtja, és akkor megint a pénzre visszakapcsolva, tulajdonképpen ezt Judás-pénznek is nevezhetjük, amit a román állam ad, mert úgy adja az RMDSZ-nek ezt a monopóliumot, hogy maga a kormány szegi meg a saját román törvényeit, mert egy nyugati államban óriási bűnnek számít egy politikai párt közpén-zen való támogatása, efelett szemet huny, csak azért, hogy az autonómiát elfűrészeljék. Tehát lényegében az egész az autonómia ellen irányul, és én meg merem kockáztatni, hogy az MPSZ bejegyzésének a megtagadása az autonómiaellenes román hatalmi politikának a ter-mészetes gesztusa.

G. I.: Milyen nemzetközi lépéseket fontolgatnak?

Tőkés L.: Hála Istennek meglepő gyorsasággal sikerült a kérdést az európai központokban tematizálni, felvetni. Már az Európa Parlament Külügyi Bizottsága előtt szerepelt az ügy a napokban, az Európa Tanácsban tizenöt ország képviselői, Európa tanácsi képviselői közö-sen léptek fel egyfelől a román választási törvény kisebbségi rendelkezései tárgyában, másfe-lől a végrehajtás vonatkozásában. Nem tudom, hogy ettől lehet-e gyors hatást várni. Meg vagyok győződve, hogy a kérdésből európai szintű és a Románia integrációjára nézve na-gyon hátrányos ügy lesz, de ez nem nagyon vigasztalhat bennünket, néhány száz méterrel a célszalag előtt, ugyanis nemsokára kezdődnek, egy jó hónap múlva kezdődnek a helyhatósá-gi választások. Tehát hogyha minket diszkvalifikálnak, akkor megint várhatunk négy évig ezen a balkáni pályán, amíg megint labdába rúghatunk.

G. I.: Valamilyen politikai lehetőség van arra, hogy ha nem szövetségként, hanem egyéni képviselőjelöltként elinduljanak?

Tőkés L.: Igen, de ez egyet jelent, még a legjobb esetben is egyet jelent a szerény eredmé-nyek elérésével, ugyanis a polgármesteri tisztséget kivéve a listás választási rendszerben nem lehet hatékony az egyéni, a független jelöltek indítása. Egymás elől veszik el a szavazatokat, tehát legfeljebb polgármestereket tudnánk bevinni, viszont még ez a szerény eredmény sem kecsegtet bennünket, mert annyira meg van félemlítve a magyarság és olyan kampány folyik a településeinken és olyan pénzosztás próbálja levenni az embereket a lábukról, hát jönnek az egyházi választások. Megtudom, hogy a papjaink között osztanak ismeretlen eredetű pén-zeket. Egyelőre azt már tudtuk azonosítani, hogy román állami pénzeket osztanak, azt még nem tudtuk azonosítani, megállapítani, hogy magyar forrásból jövő pénzeket is osztanak, de már vannak alapos jelei annak, hogy ez is előfordulhat.

G. I.: Tehát úgy gondolja, hogy a politikai beavatkozás oly mértékű most Erdélyben, hogy még a hitéletben is megpróbálnak…

Tőkés L.: Teljes mértékben. Tehát annyira átpolitizálódott az egyház, az egyházi közélet, hogy ha például a választás kedvezőtlenül sül el – nemcsak számomra, hanem a nemzeti oldalon állók számára –, akkor nagy valószínűséggel az mondható, hogy a politika beleszó-lásának tulajdonítható a végkimenetel.

G. I.: Püspök úr, mindenesetre elkeserítő, amit mond.

Tőkés L.: Igen, hát ne haragudjon, azt szokták mondani, hogy nem jó az érzelmi politizálás, viszont nem lehet érzelemmentesen nézni azt, hogy ötvennégyezer embert szájba vág a ma-gyar érdek- és középviseleti szervezetnek a feje, és erre román részvétellel kerül sor. Ez előtt öt-hat évvel elnyomott volt a Markó Béla vezette RMDSZ, azóta pedig elnyomottból elnyo-móvá vált.

G. I.: Köszönöm, hogy eljött hozzánk.

Tőkés L.: Köszönöm a meghívást.