A bihari püspökséget Szent István király alapította az elsõ tíz magyar püspökség
között, majd a besenyõk betörése és pusztítása után Szent László határozta el, hogy
négytornyú templomot alapít a vidéken. A király ifjúkorának jelentõs részét töltötte
vadászattal a bihari vadregényes tájakon, így az egyházalapításhoz kapcsolódó
legenda is ezt meséli el: Lászlónak vadászás közben jelent meg a Szûzanya, és azt
mondotta, hogy ahol nyila földet ér, ott építsen templomot tiszteletére. Az egyház
és a hozzá szigorúan kapcsolódó városalapítás históriáját Tempfli József
megyéspüspök elevenítette fel, majd köszöntötte a testvérfelekezeteket és a
világiakat, többek között Szabó Vilmost, a magyar miniszterelnöki hivatal
kisebbségügyi államtitkárát, Gulyás Kálmán államtitkárt, Bálint-Pataki Józsefet, a
HTMH elnökét és Cseh Áron fõkonzult, a Bihar megyei RMDSZ vezetõit, honatyákat,
városvezetõket. „Isten különös kegyelme, hogy az elsõ szent király halála után
Lászlót kapta a magyarság, aki k
ivezette népét a belsõ viszálykodásból" - domborította ki a városalapító szent
király nagyságát Tempfli József. Nagysága többek között igazságosságában és
rendszeretetében nyilvánult meg: minden ítéletében Isten félelmét tartotta szem
elõtt. „Vitézsége, igazságossága, egyházhoz való hûsége mellett népe jótevõje volt,
aki a szigortól sem riadt vissza, hogy példával járjon elöl" - zárta ünnepi
köszöntõjét Tempfli püspök.

Roos Márton temesvári püspök szentbeszédében azt hangsúlyozta, hogy László király
léte nemcsak kegyelem, de felelõsség is a mai váradiaknak: „Az alapítás kezdet, az
isteni mûködés jele, újrakezdést jelent, s a kezdet egy nagy mû, távolba mutató
dolog is lehet." István király pogány környezetben alapított egyházat. A bihari
egyházat erõs alapokra építtette. A kereszténység bölcsõje lett a vidéken. Ha szent
az egyházalapító, külön kegyelemnek számít, mert közbenjáró Istennél az õ népéért.

Szent László kiteljesítette a nagy mûvet, sok évszázados biztos alapokon hozta létre
Nagyváradot, amely ma is rangos helyet foglal el a városok és egyházmegyék sorában.

Járt itt tatár, török, világháborúk dúlták, de tisztelere méltó keresztény
szellemiségét nem veszítette el. „Az István és László emelte alapokra tágas ház
épült, amelybe sok ember befér - mondotta Roos Márton, majd így folytatta -: Ha az
Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építõk. Az Úr igazán épített Nagyváradon,
törekedni kell az örökség megõrzésére és továbbfejlesztésére, ehhez kell látni
Istenbe vetett hittel." Koruk jeleit meglátva harcolt a pogányság ellen a két
király. Helyesen cselekedni a megfelelõ idõben és megtenni ami emberként lehetséges,
minden keresztény szent feladata, legyen tehát áldás Nagyváradon és egyházán, hogy
mindezt megvalósíthassa, zárta szentbeszédét Roos Márton. Majd a szentségimádás és
szentáldozás után László király hermája egyházfõi és papi, illetve a hívek seregének
kíséretében körbejárt a Bazilika és a Barokk-palota elõtti téren.

Délután négy új taggal bõvült a Sárkány-lovagrend, a látványos lovaggá ütési
ceremónia ugyancsak a váradi bazilikában volt. A nagyváradi Missurai Szabó Istvánt,
a szentkatolnai Kühle Lászlót, a csíkszentgyörgyi Csedõ Zoltánt és a tasnádi Kardos
Lászlót fogadta tagjává a rend, amelynek vezetõje, vitéz gróf várhegyi dr. Lehr
György elmondta: negyedik alkalommal folyt a Pece- partján a ceremónia, amelynek
során a hagyományos rendi fogadalomtétel után palástot, kardot, díszes nyakéket és
sarkantyút vehettek át. A rendi elöljáró ezután háromszor karddal illette a jelölt
vállát.

Kevesen tudják, hogy a Sárkány-lovagoknak kötõdése igen nagy a városhoz. Zsigmond
király gyakorta megfordult Nagyváradon, 1406-ban itt határozott Albeni Eberhárd
váradi királyi fõkorlátnok püspöki kinevezésérõl, aki 1408-ban, tehát váradi püspök
korában írta meg a Sárkány-rendet alapító levelét. Az ország kormányzását
távollétében e rend tagjaira bízta Zsigmond. „Itt vagyunk és fogadjuk meg, hogy
minden évben eljövünk, tartsuk magunkat ehhez a fogadalomhoz" - zárta az idei
Varadinumot Biró Rozália, a Varadinum Kulturális Alapítvány elnöke este a
színházban. „Megmutatjuk Partiumnak és az egész világnak, hogy itt vagyunk, és
virágzik kultúrának. A ... rendezvény ... együttgondolkodásra, beszélgetésre
késztetett: bizonyítani, hogy itt és együtt akarunk élni, itt akarjuk nevelni
gyermekeinket úgy, hogy nemzettudatból mindenkor példát adjanak" - mondotta, majd
emléklappal jutalmazta az idei Festum valamennyi szervezõjét, emlékplakettel pedig
az Ady Endre Középiskola tevékenységét
ismerte el, amely Hol sírjaink domborulnak címmel hatodik alkalommal szervezett
történelmi vetélkedõt 50 fõnyi diák részvételével. A Tibor Ernõ Galéria és az
unitárius egyház képviselõi vehettek át elismerést a kitûnõen szervezett, tartalmas
programjaikért.

Ezután következett az ünnepségzáró elõadás: Görgei Gábor, Komámasszony, hol a
stukker? címû darabja, a marosvásárhelyi színház Tompa Miklós Társulatának
elõadásában. A fergeteges, keserû humorral ábrázolja az egymást fojtogató
néprétegeket képviselõ figurák primitív túlkapásait a stukker birtoklásának
tudatában. S az üzenet: a nehezen kialkudott fegyverszünetben a kinyíló ajtó mögött
téglafal húzódik nemes, értelmiségi, kishivatalnok, pufajkás és paraszt elõtt is.

Talán jobb lett volna összefogva kijutni a fal mögül?