Mi magyarok

????  2004.05.20. 21:03

1. Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000
magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a
mai népességi adatokkal (16 000 000), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év
alatt a harmincszorosára növekedtünk a magyarságság lélekszámát
illetõen? A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000
000 ember élt és ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank
honban. Ez alig 8,5 szeres növekedést jelent.

2. Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a
rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence
területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk
magunkkal?

3. Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig
értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare
drámáit, a "mûvelt" angol már csak szótár segítségével képes elolvasni,
mivel annyit változott nyelvük az elmúl 440 év során. A miénk,
megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni,
beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba!

4. Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000.
magyar népdalt, amelybõl 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80
milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyûjteni.

5. Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon?
Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvõt, hétfejû
sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.

6. Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele elõtt a hús
megfõzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat.. Kézzel és
késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fûszerezési technikánkat,
a darabolást, a fûszerekkel való összefõzést. Az édes, sós, savanyú,
keserû ízek mellé mi hoztuk az erõs ízt ételeinkben.

7. Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek,
mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot
(kaftán). Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk
a háromnegyedes sarkos cipõt. Sõt még az alsó fehérnemû is általunk
kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha
valaki igazán korhûen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem
vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá! :-)

8. Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és
állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belsõ-ázsiai
térségbõl?

9. Tudjuk-e, hogy az elmúlt idõszakban sikerült, a parlament által,
hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni õshonos állatfajaink nagy részét? A
kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a
három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben
azt is jelenti, hogy nem lehet õket keresztezni, az országból kivinni...
Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az
osztrákok már levédték elõttünk. Szégyen, hogy a mi politikusaink ezt
szó nélkül hagyták.

10. Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000
éve? Mégis õket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán
fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.

11. Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az elsõ az
izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre
herceghez.

12. Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint mûvészeti stílust Ausztria és
Németország tõlünk vette át?

13. Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi
honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette
ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhetõ, hogy termõföldjeik
tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is
kellettünk az EU-ba!

és akkor még egy szó sem esett a magyarok õsi hitérõl!

Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem
hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban,
hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk
össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit
nekünk állítottak Brüsszelben.
S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja
velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:

Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a
magyarokkal.
Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy
felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és
azt teszel velük, amit akarsz!

A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét.
És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány
Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik,
kiirtják családjaikat? S nem sokkal késõbb, 43 év múlva, megremegett a
Föld!
Most kereken 200 évvel késõbb ugyanaz a helyzet. És 43 évvel késõbb
vajon újra lesz-e földindulás?

"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!"

(Széchenyi István)