Szentimrei Gyermeknap

    A hétvégén, Gyermeknapot rendezett az Erdélyi Magyar Ifjak Szentimrei csoportja. Az egynaposra tervezett program, végül kétnaposra nőtte ki magát,

két fergeteges, igazi gyermeknappá.

   Már indulni sem tudtunk a tervek szerint, mert a lurkók, már délben ott tolongtak, a helyszínt díszítő szervezők körül. Sorra jelentkeztek a kiírt versenyekre, kellemes meglepetést szerezve ezzel az Emiseknek, akik sokkal kevesebb résztvevőre számítottak.

   Az első versenyszám a futás volt, ahol korcsoportok szerint versenyeztek a gyermekek. A nagyobbak, két kisutcán át, olyan 1200métert futottak, igazi terepen, a kicsik ennek a felét. A célnál rengetegen vártuk őket, s amint felbukkant a mezőny, mindenkit tapsolva biztattunk. A versenyzők egytől egyig, nagyon ügyesek voltak, főleg ha azt nézzük, hogy ki szandálban, ki

ünneplőben futotta végig a távot. Ráadásul, libákat is kerülgettek. A verseny után, volt aki hazament átöltözni, de a legtöbben ott maradtak a helyszínen.

Vendégeink kicsit késtek, emiatt mindenki izgatott volt, úgy a kicsik akik megtöltötték a kultúrház kis termét, szüleikkel együtt, mint a szervezők.

Mikor befutottak, Pesti Emis barátaink, kifújni sem tudták magukat, máris kezdtük a programot, ahol ők zsűriztek. Annyi idejük volt csak, szusszanni egyet, míg az általuk hozott két zsák és pár doboznyi ajándékot bevittük.

A gyerekek reakciója leírhatatlan volt, hangosan ujjongtak, le nem véve a szemüket a csomagokról. Végre elkezdődhetett a Ki mit tud, ahol vers és ének kategóriában indultak a gyermekek. Nem is reméltük, hogy ennyi bátor és tehetséges kisgyerek vesz majd részt a versenyen, nehéz döntés elé állítva a zsűrit. A szépségversenyről nem is beszélve, ahol minden résztvevő kislány gyönyörű volt és profi módon vonultak fel, annak ellenére hogy lámpalázasak voltak. A legkisebb versenyző, 4 éves volt. Következtek sztárvendégeink,

a kisiskolások, akik népi táncot adtak elő, akiket visszatapsolt a közönség.

A tánc koreográfusa, Orbán Mónika tanítónéni volt.

  Ezután kellett a zsűrinek döntéshozatalra összeülnie és díjaznia mindhárom versenyszám résztvevőit. A futóversenynél nem voltak túl nehéz helyzetben, hiszen itt nyilvánvaló volt ki futott be elsőnek. A nagyok közül: Pető Gergely, nyereménye egy hordozható Cd-lejátszó, a kisfiúk közül: Korbu István, aki egy drót nélküli távirányítós autót vehetett át, ami nem ment túl könnyen az autó nagy mérete miatt, sem a kisfiú meghatottsága miatt. A kislányoknál, Fodor Krisztina lett gazdagabb egy diskman-nel. Minden nyereményt, olyan gyermek kapott ebben az esetben, akik soha nem juthatnának ilyen ajándékokhoz, családjaik anyagi helyzete miatt. Ezért volt az arcukon tétova kétkedés, mintha azt kérdezték volna- Ez az enyém valóban?

  A versmondók első három helyezettje: Fodor Krisztina, Ur Csongor és Pető Krisztina. Ők könyveket és értékes plüss állatokat, babát nyertek. Hasonlóan az ének kategória nyerteseihez, akik a következők voltak: Székely Brigitta, Bécsi Évike és Orbán Mónika. A szépség-királykisasszonyunk Varga Bianka lett, nyereménye egy életnagyságú Bébi-baba, udvarhölgyei pedig: Simon Blanka és Szabó Annamária, akik boldog ,,anyukái,, lehettek egy-egy igazi bébi-babának. Korona helyett színes kalapokat kaptak a szépségek.

 Sok kisgyermek érezte magát jól, de voltak olyanok is akik sírva fakadtak.

Ez volt az égész rendezvény egyetlen szomorú momentuma, de a könnyező apróságok is mosolyogtak, amikor mindenki kapott egy ,,óriás botos lufit,,egy töltött kekszet és egy pohár kólát. Csodát tett a keksz és az olcsó kóla.

Buli következett éjfélig.

  Másnap, megérkezett, Rizmayer György , Gyermeknapunk ,,főtámogatója. Családja is eljött, aminek külön örülünk, mert remélhetőleg, új barátokra tett szert, személyükben a SzentimrEMI. A gyermekek már várták őket. Őszintén megvallva, kicsit tartottunk attól, hogy egy komoly üzletember, hogyan fogja fogadni a tolongó gyerekeket. Azonban, ahogy közéjük lépett, szinte maga is gyermekké változott, közvetlen, vidám viselkedésével, mágnesként vonzotta a kicsiket. Nem is volt utána egy perc szusszanásra sem ideje, folyton gyerekek követték, bárhová ment, bármit csinált. Felesége, Eszter, egészdélután segített a

szervezőknek, a versenyek lebonyolításában. Gyermekei, maguk is játékvezetők lettek, hamar megbarátkozva a szentimrei gyermekekkel. Gyuri, azaz Rizmayer úr, maga bíráskodott a következő versenyen, ami erőpróba volt. Egy speciális botot fogtak a legénykék, párosan, egymással szembe állva, majd igyekeztek kitolni az ellenfelet, a megrajzolt, pályáról.

A fiúk talán ezt élvezték a legjobban. Itt a nyeremények, valódi érmek voltak, -vendégünk birkózó volt hajdanán- ,,arany, ezüst és bronz,, díszelgett ezek után a győztesek nyakában, csoki pedig a kezükben. A Nyertesek:10 évesek- Póra Ervin, Kocsis Ricsi, Korbu István, 12 évesek- Török János, Bujdosó Zsolt, Bodor Károly, 11 évesek- Rigda László, Vida Krisztián, Újhelyi János, 14 évesek- Szabó Róbert, Iváncsai István és Pető Gergő. Voltak ezek után, logikai és tudás próbák is. A csokik csak gyűltek a zsebekben. A délután nagy versenye, akadályverseny volt. Egy lufit kaviccsal, kellett egy tálcán egyensúlyozni, futni vele akadályok között. Majd lecserélve egy flakonra, az ártézi kúthoz kellett futni, megtölteni a flakont, visszafutni vele, letenni, végül dióval beletalálni egy edénybe. Mindezt időre. Itt is három kategóriára osztottuk a versenyzőket. Nagyoknál győztes lett Kerezsi Róbert, Vida Krisztián és Török János. Kisfiúknál a leggyorsabbak voltak: Póra Ervin, Korbu István és Kocsis Richárd. A kislány csoport győztesei: Pető Krisztina, Kocsis Boglárka és Fodor Krisztina. A nyeremények itt értékes társasjátékok, autók és babák, plüss állatok és édesség, voltak. Ezen felül, minden résztvevő játékcsomagot kapott. Volt még egy előzőleg meghirdetett rajzversenyünk. Itt a zsűri a legjobbnak találta, Zsárka Gábor rajzát. Díjat kapott még, Póra Ervin és Varga Bianka is. Barangoló folyóiratot és plüss állatokat.

Leges-legvégül újból ,,botos lufi,, és csokieső volt. Még mindig tele voltak energiával, folytatódott a bulizás este tízig. Hát ennyi volt. A szervezők kidőltek de feledhetetlen élménnyel gazdagodtak. Ráadásul olyan különleges vendégeik voltak, akik átutazták Magyarországot, hogy 5 órát tölthessenek az itteni gyermekekkel, pedig senkit sem ismertek eddig a faluból. Az ajándékaikkal pedig, csodálatossá tették 60 falusi apróság hétvégéjét, akik megismerhették milyen is az igazi gyermeknap. Adtak, csak azért mert adni szerettek volna,

segiteni, örömet szerezni. Ha csak egy ilyen ember élne itt, aki ilyen önzetlenül segítene, az itt élő kicsiknek csodálatos gyermekkoruk lehetne. Mi, Emisek dolgozunk, szervezünk, de adni vajmi keveset tudunk, hiszen mi is küszködünk a mindennapiért. Mi tudjuk milyen érzés örömet szerezni, vajon más, aki megtehetné, miért nem látja meg milyen értékes kisemberek veszik körül.

Volt itt még két vendég. Egyikőjük, Sípos Lali, a Budapesti Emitől. Ő szervezte

meg ,az egész ajándékozást, találta meg az adakozót és saját költségén, már másodszor volt itt Szentimrén. ADNI.

Most vele volt 14 éves unokaöccse, egy jövőbeli Emis, aki maga is rendkivűli ember. Már most. Aki azt mondta, hogy másoknak is elmondja milyen gyönyörű vidék a mienk, milyen nagyszerű gyermekek élnek itt. És gyűjteni fog, könyveket játékokat az itteni gyermekeknek. Egy 14 éves kamasz, aki A Kormorán zenéjét szereti. Szégyellem de nem tudom a teljes nevét, nekem ő a kis Lali, aki nagyon nagy EMBER. Visszavárjuk.

  Szeretnék köszönetet mondani a Napsugár szerkesztőségének, akik válaszoltak a SzentimrEMI felkérésére és küldtek ajándékot, Barangoló folyóiratokat. Köszönjük, mert nemes gesztus volt, hogy nem hagyták figyelmen kívül a kérésünket, mint sokan mások.

     Köszönetet mondunk, Nagy Miklós, szalárdi alpolgármester úrnak is, aki rendelkezésünkre bocsátotta a termet.

      Végül, de nem utolsósorban, mindazoknak köszönjük, akik segítettek, kis csapatunknak, hogy gördülékenyen folyhasson le a program. Orbán Mónika, tanító néninek és Szűcs Mónika kántorkisasszonynak.

    Ez volt az első Szentimrei Gyermeknap. Tartott két napig, és ez idő alatt ,,sok,, millió lej értékű ajándékot osztottunk ki a kicsiknek.

    Azt hiszem, ez már valami. Reméljük, hamarosan ismételhetünk.

Csak még egy szót. A gyerekek már tudják hogy a mi a neve a csoportunknak.

És hogy mit is szeretnénk, hogy értük dolgozunk. Igaz hogy nem teljesen értik az elnevezést, de már tudják, mi vagyunk az Emi. Az egyik nyertes kisfiú, akitől megkérdeztük, tudja-e, ki szervezte a gyermeknapot, azt felelte.

  -Persze hogy tudom, Bea és Emi.

      Kicsit hosszú lett a beszámolóm, de minden gyermeket szerettem volna megnevezni akik, versenyeztek és nyertek. Mert büszkék vagyunk rájuk.

                                        Pető Bea

                                   a SzentimrEMI elnöke

                         2004 jun. 1.Szentimre