|
Utoljára a tanévkezdés alkalmával foglalkoztunk bővebben azzal a valóságtól elrugaszkodott győzelmi jelentés-sorozattal, melytől a közelmúltban egész megyénk, sőt, úgynevezett „érdekképviseleti szervezetünk” jóvoltából a teljes Kárpát-medencei magyar sajtó hangos volt. Pedig túlzott örömre ezúttal sincs okunk.
Az egyik leginkább propagált eredmény az önálló nagyszalontai magyar gimnázium létrehozása volt. Végre egy önálló magyar oktatási intézmény, megvalósuló eleme az általunk is sokat követelt intézményi autonómiának. De milyen áron?!
Az ügy onnan indult, hogy habár Nagyszalonta városának 60% magyar nemzetiségű és az oktatási intézmények fenntartója az az önkormányzat, melynek közgyűlésében elsöprő, több mint kétharmados többségben van az RMDSZ, mégis a városi főgimnáziumon belül a helyi román kisebbségnek állt a világ. Román volt az igazgató és az aligazgatók közül is csak az egyik volt magyar. Az utolsó „vegyes” tanévben is 70 román és csupán 31 magyar pedagógus oktatott az intézményben. Ami a kiszolgáló személyzetet illeti, a magyarok vezette önkormányzat itt is résen volt, nehogy azzal vádolhassák, hogy a saját közösségét pártolja, mert a 20-as létszámból csupán 5-en voltak magyarok. Két évtizedes gyakorlat, hogy a magyar oktatás minősége és a gimnáziumon belül uralkodó nem éppen magyarbarát viszonyok miatt, az osztályok egyharmad-kétharmad arányban oszlottak meg a románság javára, azzal tetézve a helyzetet, hogy helyi magyar oktatási vezetők szervezésével(!), évfolyamonként tucatnyi diák járt át a határ túloldalára, a sarkadi és gyulai gimnáziumokba. Elsőként a református egyház vetette fel az önállósodás lehetőségét és erre a kezdeményezésre telepedett rá az a helyi RMDSZ, mely addig a vegyes gimnáziumon belül tökéletesen képtelen volt a magyar érdekeket érvényesíteni. Meg is valósult a különválás amolyan jó kislépéses, kompromisszumos módon. A románok azt kérték, hogy övék legyen a gimnázium impozáns századfordulós főépülete. Természetesen a kérésük teljesült és ahogyan már megszokhattuk, a magyaroknak kellet költözködni a maradék, a város különböző részeiben lévő kisebb épületekbe, melyek közül a legnagyobbik ráadásul a református egyház tulajdona, nem a városé. Amitől különösen előnytelen volt ránk nézve az alku, hogy a főépületen, a hozzá tartozó étkezdével és sportpályával együtt közvetlenül a szétválás előtt végeztek teljes körű felújítási munkákat, mintegy húszmilliárd régi lej, azaz közel félmillió euró közpénzből, így tehát a román tagozat kifogástalan állapotú épületet, felszerelt laborokat, az említett sportpályát és étkezdét kapták. Mindent egy helyen. Sőt, az intézményi jogfolytonosság is a román felet illeti, így az az elképesztő helyzet állt elő, hogy a tiszta román intézménynek Arany János Főgimnázium maradt a neve, mely név visszaszerzése is alig csupán néhány évvel korábban vált lehetségessé. A helyi és megyei RMDSZ-es vezetés „sikere” már csak azért is szégyenletes, mert az iskola főépületét az akkor még 96%-ban magyar Nagyszalonta polgárai nem kis nehézségek árán építették, és avatták fel a múlt század elején, 1907-ben, és mindezt feltehetőleg nem azért, hogy alig száz év múlva idegen ajkú oktatási központ legyen. Amitől az összmagyarság szégyene az eset, hogy a kilakoltatott magyar oktatási intézmény avatójának védnöke Kövér László, az Országgyűlés elnöke volt, és Elnök Úr méltató szavai koronázták meg azt az intézményi szétválást, melynek egyértelműen mi vagyunk a vesztesei.
Október hó közepén, az intézménynévvel kapcsolatos „tűrhetetlen” állapot megszüntetése végett összeült a román fél tanári bizottsága és demokratikus szavazással új nevet választottak. Így lett a múltszázadi nagyszalontai magyarok jövőbe vetett hitét jelképező főgimnáziumból 2011-ben, RMDSZ-es segédlet mellett, Colegiul National Dacia. Ez aztán a siker! És, hogy melyik közösségnek a valódi sikere ez, álljanak itt bizonyságul fordításban az új nevet javasló tanár, Cristian Butcă magyarázó szavai: „Ez a név magában foglalja mindazt ami a románság alapjait jelenti. Mindennek, ami ma Romániát jelenti ez az alapköve. Így hát ez egy olyan név, mely tiszteletet kér, illetve azt, hogy magunkba szálljunk.” Valóban...
2011, november 7.,
az Erdélyi Magyar Ifjak
nagyváradi szervezetének elnöksége
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
