EMI Nagyvárad - G-Portál

EGY CSODÁLATOS "ZÖLD" DÉLUTÁN ÜNNEPI STÁCIÓI

2017. szeptember 12.

Ismét csoda történt a bakonybéli Szent-kút mellett szeptember 10-én, a napszállta elõtti és utáni órákban tartott open air spirituális ünnepen. Azon a teremtés-napi öko-ünnepen, amit a tavalyihoz hasonlóan a Barankovics István Alapítvány, a bakonybéli Önkormányzat és a KDNP PM támogatásával szervezett meg dr. Békefy Lajos és öko-csapata. Csoda volt, ahogyan az Úristen, Teremtõ Atyánk puha takaróként borította rá a közel 100 résztvevõre esõcseppek nélkül az égboltot, s ahogy a napfény ki-kikacsintott a szürke felhõk mögül. Csoda volt, ahogyan az õsi fák alatt megelevenedett a messzi magyar múlt, amikor még árpád-házi királyaink álltak meg meríteni a hûsítõ, tiszta forrásvízbõl, a Borostyán vagy Szent-kút vizébõl. Csoda volt, ahogy ezen a különös aurájú helyen felébresztette bennünk a Teremtõ Úr saját természeti alkotása fölötti esztétikai örömünket, a látvány fenséges pompájával, ahol a csendes tó olykor rezzenéstelen tükörfelszíne, a völgyet szegélyezõ magas-bakonyi hegy sziluettje és a kicsinyke kápolna triádikus ölelésében öko-esztétikai örömökkel töltõdtünk fel. Valóban azt éreztük, amit Luther fogalmazott meg: fû, fa, virág, patakok és tengerek, minden szépség Isten álarca. Elragadó, szent álarcosbál volt ott az Úr napján, szeptember 10-én, vasárnap a Borostyán-kútnál. És ahogyan Kovács Bálint, a Virtuózok 2017. évi furulya-középdöntõse szólójátéka a pásztorsípok nyomába röppentette vissza a lelkünket, egészen a görög-latin múltba, meg a távoli puszták szittya és magyar közösségeinek történelmi vándorútjára, az zenei csoda volt.

S amikor Bakk István székely primor, az egyik legrégibb magyar fõnemesi család mai sarja Õfõméltósága, a Szentkorona és Bakonybél, s a magyar történelem viszonyát, sokrétû összefonódását elemezte, megtelt a tóparti légkör a magyar történelmi múlt szereplõivel, valóságos eseménykavalkád vágtázott el lelkünk elõtt. Erre a gyönyörû zenei-énekes választ Mühlhauser Martina elõadómûvész gitárszólója és éneklése adta meg a Honfoglalás-sal, a Szállj, szállj madárral, a három hegyen túlra és innenre repítve a jelenlévõk lelkét és énekes kedvre fakasztva a bátrabbakat Bálint furulyakíséretével.

Aztán jöttek a gyakorlati környezetvédelemre vonatkozó jó tanácsok, Lampert Bálint egyetemi tanársegéd elõadásában, aki a méhek csodálatos életét interaktív módon mesélte el a gyerekeknek és a felnõtteknek. Mûsorvezetõ pedig ajánlotta mindenkinek, vezessenek öko-naplót arról, ki milyen jót tett természeti környezetével, kertjében, utcájában, közeli erdõkben, s kinek milyen terve van a teremtett világ védelmére.

Majd következett a második hársfácska elültetése, a remény-jövõ-generációk fája második tagjaként. Elõtte és utána a Bibliából öko-zsoltárok hangzottak el, majd az öko-áldás a faültetés után, amiben Halmos Ábel, a bakonybéli õsi bencés monostor perjele is részt vett, de a székely primor úr is, meg Röck Samu sportember, e sorok írójának egykori osztályfõnöke, a lólengés magyar olimpiai bajnokainak egykori edzõje is.

Ezután a mintegy száz jelenlévõ bevonult sorjában a kis kápolnába, ahol a perjel úr és a narrátor lelkipásztor vezetésével meggyújtották a fény a véghetetlen fénybõl gyertyácskákat, emlékezve és emlékeztetve Arra, aki ezt mondta magáról: Én vagyok a világ világossága... A szent-kúti források kõmedencéjének peremére elhelyezett gyertyák fénykörében mindenki elmondta az öko-fogadalom szövegét, az Úri Imát, majd a lelkészek áldásával zárult ez a rész, ami alatt a Gyújts egy gyertyát a Földért kezdetû öko-dalt játszotta, énekelte Martina és Bálint.

E sorok írója ekkor beszélt arról, amikor Jézus a megdicsõülés hegyén volt három tanítványával, Péterrel, Jakabbal és Jánossal. Közülük Péter így fogalmazott: Uram, jó nékünk itt lenni (Máté 17,1kk), ezzel mintegy a jelenlévõk szívében észlelteket is szóba öntve. Már jócskán napszállta után, az erdõ sötétülõ árnyai között mindenki megérezte a természet esti fenségét, ami itt jótékony, békéltetõ csönddel vette körül a jelenlévõket. Ekkor következett az öko-narrációnak nevezett csendes perc, amikor mindenki, kicsinyek és nagyok, egy percre úgy elcsendesedtek, hogy kezdtük meghallani a természet narrációját, beszédét, meséjét: a forrásvíz és a patak átfolyásának a csobogását, a tóból fel-felugró halacskák csobbanását, a völgyben járó enyhe szellõ lomb zizzentését, meg egy-egy madár esti elköszönõ énekét, „hálaimáját”. Gyönyörû volt. Ezek után kedves meglepetésként két általános iskolás kisleány, Zsanett és Petra citerajátéka csendült-pendült fel éneklésükkel. Közben a háttérben felállított munkapadokon a gyerekek öko-karkötõt készítettek, illetve Felföldi Andrea kiformázta az öko-lábnyomot.

Az ünnepség során kimondva-kimondatlanul mindenkiben megfogalmazódott: zéró tolerancia minden olyan emberi rombolásra, öko-bántalmazásra, ami a természetnek ezt a csendformáló és terápikus, energia rekreáló, ajándékozó erejét, képességét megrontaná vagy csökkentené. Nulla tolerancia minden olyan emberi törekvésre, önzõ természetkizsákmányolásra, környezetszennyezésre, aminek következtében a természet megbillentett egyensúlya helyreállításáért hatalmas károkozással indul jogai védelmére és sérelmeiért kemény jóvátételt követel az emberektõl. Errõl a szempontról hajlamosak vagyunk megfeledkezni! Az interjúban az ünnepség kapcsán elhangzott: a természettel Isten õsi szövetséget kötött, amibe beleavatta az embert is. Az a hivatásunk a 21. században, hogy a természet védõügyvédei, paraklétoszai legyünk. Minden ilyen és ehhez hasonló teremtésvédelmi alkalom ezt a hivatásunkat, felelõsségünket tudatosítja. Erre jó alkalom az ilyen „zöld” ünnep. Az elkötelezõdésre, öko-fogadalomra újból és újból szükség van. Ez személyes és nemzeti ügy, mert a természeti rombolásért, az eleink által okozottakért is, nemzeti méretben fizetünk. Itt is eszünkbe idézõdik a természeti képpel összefüggõ intés: Az apák ették az egrest, és a fiak foga vásott el tõle (Ezékiel 18,2). Talán még a jövõ nemzedékek érdekében tudunk valamit tenni, hogy ezt a nagy küzdelmet kölcsönösen egymás javára tudjuk majd fordítani, természet és ember új szövetségével.

A következõ részekben részletesen megismertetjük az érdeklõdõket a bevezetõ ünnepi beszéd fontosabb üzeneteivel, a nagyívû történelmi elõadással, s az este más fontosabb megállapításaival. Márkus Zoltán bakonybéli polgármester úr beszédének egyes részletével, és az öko-fogadalom rövid szövegével is. Most az elsõ fotók közül válogatunk, amiket majd mások is követnek. Az ünnepi üdvözléseket is közöljük, elsõ renden Dr. Fazekas Sándor földmûvelésügyi miniszter úr nagyszerû levelét, majd Pásztor Szabolcs veszprém-megyei kormánymegbízott úr levelét, azután Steinbach József református és Szemerei János evangélikus püspök köszöntõ sorait, dr. Birkás Antal PM-elnök köszöntését. És az elsõ email-es visszhangokból is szemlézünk. (Folytatjuk)

(Az egész tartalom, és egyes részei felhasználása csak szerzõi engedéllyel!)

EGY CSODÁLATOS "ZÖLD" DÉLUTÁN ÜNNEPI STÁCIÓI

Javaslom tehát, hogy a Magyar Alkotmányba is kerüljön be Werbõczy által is megnevezett és törvénybe iktatott a székelyek õsi szkíta származásuk.